(Nagykanizsa, 1855. aug. 21. - Nagykanizsa,
1927. febr. 23.)
helytörténész, író
Szülei Halis Ferenc földbirtokos és Andri Julianna. Nagykanizsán és Pécsett járt gimnáziumba, a jogi egyetemet Budapesten végezte. Tanulmányait befejezve visszatért szülővárosába. Különbözo városi tisztségeket töltött be: 1890-ben árvaszéki ülnöknek választották, hosszú ideig városi tanácsos, később polgármesterhelyettes. Utóbbi hivataláról 1914 októberében mondott le. 1913-ban a városi könyvtár és múzeum megalapításakor kinevezték könyvtárosnak és múzeumőrnek. A város történetének lelkes kutatójaként régi okiratokat gyűjtött, és régészettel is foglalkozott. Írt történeti munkákat, elbeszéléseket, romantikus regényes műveket és különféle vegyes cikkeket országos lapokba és folyóiratokba.
Főbb művei:
Színes mozaik Nagykanizsa történetéből. Nagykanizsa, 1893.; ZÉM. Hoffmann Mórral közösen szerkesztette, és szerzőként is közreműködött benne.); A Ferenc-rend kanizsai zárdája. Nagykanizsa, 1899.; Zalai krónika I-V. Nagykanizsa, 1915-1917.; Hajnal van. Elbeszélések. Nagykanizsa, 1902.; Ellenség kezében (színmű). Nagykanizsa, 1913.; Karbunkulus (regény). Nagykanizsa, 1913.; Krónika a Babócsai családról. Nagykanizsa, 1923.
Irod.
Barbarits; Gulyás; Szinnyei; MÉL 1. 633. p.; ZÉM.
Arck.
Barbarits 366. p.; Czobor. 1912. 187. p.
(forrás: Zalai Életrajzi Lexikon; Zalavármegyei évkönyv a Millenniumra. Nagykanizsa, Ifj. Wajdits József kny. 1986. 24. oldal)