"Amikor Kotnyek István megörökítette fotómasinájával e zalai szakrális emlékeinket, a művészi munkáján túl egyáltalán nem mellékesen olyasvalamit tett, amit zeneszerzőink a fonográffal a népdalgyűjtő útjukon. A hang- és a képfelvételeken tovább él e kihalni tetsző kultúra. Kotnyek fotogáfiáitól eztán még elevenebbek lesznek az eddigi haranglábakról való ismereteink, s a bagladi, a felsőszenterzsébeti, a kálócfai, a kozmadombjai haranglábak és társaik hirtelen sokkal többek lesznek faluképi jelentőségüknél. Megértjük, hogy elnémult harangjaikkal is ugyanazt üzenik, mint a Halotti Beszéd, a dobronhegyi román ablakocska, a veszprémi gótikus madonna, a Képes Krónika és a Csatári Biblia, Dorffmaister vagy Maulbertsch freskói.... A haranglábkészítés nem ismert felekezeti különbséget: kálomisták és pápisták egyaránt emeltek haranglábat Zalában. (...) Egyöntetűségüket hirdetve szépséges látványukkal, harangszavukkal összekötik az idegen országok fele úszó magyar szigeteket, s hogy még mindig itthon járunk, ezt is jelzik a népek tengerén, mint a fároszok."

Németh István Péter

"A haranglábat, mint annyi karcsú társát, azért építették az emberek, hogy kinyúljon közülük, föl a fellegek alá, az Isten zsámolyáig és kiterítse imádságaikat az ég királya elé. Harangokat húztak föl reá, csilingelő, morgó és bömbölő fémszájakat, hogy az emberszívek panaszát és vágyakozását égig sírják. És hogy elimádkozzák a város fejéről a veszedelmet, a cikázó villámot és az ellenség pusztító hadait. Nyolcszáz éve áll mai helyén, és miként a sziklahegy, mennél régibb, annál keményebben veti meg a lábát. Mennyi vihar rázta meg a tornyot, és mi mindent látott öreg pár szemével! Az emberek haragja nem bírt vele, s az Isten haragja megkímélte."

Elek Artúr

Az idézetek a könyv bevezető szövegéből származnak