„ ...ahogy a Duna vizében sodorja
egyik csepp a másikat”

1956. Október 23., kedd

Országos események:

Reggel hazaérkezik Jugoszláviából a párt- és kormánydelegáció, majd azonnal összeül az MDP Politikai Bizottsága. A pártvezetők a tüntetés betiltását határozzák el. Ennek hírére delegációk sora érkezik az MDP székházába: a Szabad Nép szerkesztősége, a Petőfi Kör és a DISZ vezetői, az írók képviselői egyaránt a tüntetés engedélyezését javasolják. A párton belül is egyre határozottabban követelik Gerő, Hegedüs és társaik leváltását, Kádár és Nagy Imre élre állítását. Az egyetemeken folyatják a készülődést a tüntetésre, a tiszti iskolások is csatlakoznak. A DISZ KV is csatlakozik a tüntetéshez, a provokációk megakadályozására szólít fel.
Debrecenben az egyetemisták már délelőtt tüntetést kezdenek, kora délutánra több tízezresre duzzad a tömeg. Az ÁVH délután hat órakor tüzet nyit a kővel dobálókra, hárman életüket vesztik. Budapesten az MDP PB megváltoztatja álláspontját, miután kiderül, hogy a fegyveres erőszakon kívül nincs eszköz a tüntetés megakadályozására: fél 3-kor a rádió közli a demonstráció engedélyezését. Elhatározzák, hogy este Gerő rádióbeszédet mond. 15 órakor Pesten a Petőfi-szobortól, Budán a Műegyetemtől indul az egyre nagyobbra duzzadó menet a Bem-szoborhoz. A jelszavak egyre radikálisabbak, Gerő leváltását, a szovjet csapatok távozását követelik. Kivágják a nemzetiszínű zászlókból a szovjet mintájú címert.
A tömeg 17 óra körül a Parlament előtt gyülekezik, követelik, hogy Nagy Imre szóljon hozzájuk. A rádió épülete előtt is egyre nő a tömeg, követelik az egyetemisták 16 pontjának beolvasását, de ezt nem engedélyezik, ezért hamarosan ostromállapot alakul ki. Több ezren a Sztálin-szoborhoz mennek, délután hat órától megkezdik a zsarnokság jelképének ledöntését.
A honvédség és a belügyminisztérium vezetői utasítást adnak ki a középületek védelmének megerősítésére; a hadsereg és az ÁVH egységeit harckészültségbe helyezik, Budapestre rendelnek alakulatokat, de lőfegyver használatát nem engedélyezik.
Délután 5 óra körül Andropov szovjet nagykövet a szovjet csapatok bevetését kezdeményezi; a HM-ben a szovjet katonai tanácsadók is felvetik ennek lehetőségét. Este 8 órakor harckészültséget rendelnek el a szovjet csapatoknál. Gerő Ernő felveszi a kapcsolatot Hruscsovval, egyelőre úgy tájékoztatja, hogy úrrá tudnak lenni a helyzeten.
20 órakor a rádióban elhangzik Gerő beszéde, amely tovább szítja az indulatokat.
A rádió védelmére kirendelt alakulatok egy része bejut az épületbe, másoktól a tüntetők elveszik a fegyvert. A tömeg feloszlatása sikertelen, hamarosan elkeseredett tűzharc alakul ki, megkezdődik a rádió ostroma.
Nagy Imre, akinek semmilyen politikai funkciója nem volt, hosszas unszolásra a Parlamenthez megy, és este 9 órakor ott csillapító szándékú beszédet mond, bizalmat kér a reformprogram megvalósításához. Ezután az MDP KV székházába megy, ahová hívei közül csak Jánosi Ferenc kíséri. A tömeg elégedetlenül oszlik fel, közben a főváros más pontjain kibontakozik a felkelés.
Moszkvában 21 órakor összeül az SZKP Elnökségének ülése, és a szovjet csapatok beavatkozása mellett dönt, egyedül Mikojan szavaz ellene. Hruscsov értesíti Gerőt a döntésről, s figyelmezteti, hogy ne hozzanak személyi döntéseket, amíg meg nem érkezik Budapestre az odaküldött Szuszlov és Mikojan. Szokolovszkij marsall azonnal kiadja a parancsot Lascsenko altábornagynak, hogy a Különleges Hadtest csapatai vonuljanak Budapestre. Fél tíz körül sikerül ledönteni a Sztálin-szobrot, amelyet a tömeg szétdarabol.
A felkelők a rádió ostroma mellett támadják a telefonközpontokat és nyomdákat, városszerte fegyverszerző akciók kezdődnek a hadiüzemeknél, fegyverraktáraknál, később a fegyveres erők objektumait, rendőrőrsöket is megtámadnak. Este 10 óra után a felkelők elfoglalják a Szabad Nép székházát.
23 óra körül megkezdődik az MDP Központi Vezetőségének rendkívüli ülése. Tudomásul veszik Gerő Ernő bejelentését a szovjet csapatok segítségül hívásáról, amelyet a felkelés ellenforradalmi jellegével indokolnak. A KV Katonai Bizottságot választ, Kovács István (a fővárosi pártbizottság első titkára) vezetésével, tagjai: Fehér Lajos, Földes László és Mező Imre, valamint Piros László és Bata István, belügy-, ill. honvédelmi miniszterként. A bizottság a HM épületében megkezdi működését. A KV-ben többen felvetik, hogy azonnali változtatások szükségesek a vezetés személyi összetételében, a javaslat előkészítésére bizottságot alakítanak, amely azonnal munkához lát, és Nagy Imre álláspontját is meghallgatja.
Az éjszaka folyamán Nagy Imre a válságos helyzetre való tekintettel elfogadja a jelölést a miniszterelnöki tisztségre, noha reggel a szűkebb köréhez tartozó támogatóival abban állapodtak meg, hogy ezt alapvető személyi változásokhoz, elsősorban Gerő távozásához kötik. Kádár azonban nem vállalja, hogy átvegye az első titkári tisztséget.
A szovjet csapatok a vártnál lassabban érkeznek Budapestre, az első harckocsik a hajnali órákban tűnnek fel. A köd miatt Mikojan és Szuszlov repülőgépe nem képes leszállni a tököli szovjet repülőtéren, ezért az MDP KV sem tudja megvárni őket a döntésekkel.