„A betört kirakatokból nem hiányzik
semmi... ”

1956. Október 26., péntek

Országos események:

Kora reggel konfliktus támad a Katonai Bizottság és Nagy Imre között. A szovjet és magyar katonai vezetők haditervet dolgoznak ki a fegyveres gócok felszámolására, s ennek érdekében a bizottság a kormány nevében kíván éles hangú közleményt kiadni és kijárási tilalmat elrendelni. Nagy Imre kormányfőként tiltakozik az ellen, hogy a nevében ilyen lépések történjenek.
A reggel megjelenő lapok a demokratikus és nemzeti célok teljesülésének első lépéseként üdvözlik Kádár és Nagy Imre vezető pozícióba kerülését, de olyan követeléseknek is hangot adnak, amelyek lényegesen túlmennek a párt addigi engedményein. Megjelenik a szakszervezetek programja és közreadják az írók hat pontját, melyek tűzszünetet, amnesztiát, szovjet csapatkivonást, a nemzeti mozgalom élére álló Nagy Imre-kormányt követelnek.
A Politikai Bizottság reggeli ülésén az új kormány összetételéről tárgyalnak. Donáth és Losonczy meggyőzik a testületet, hogy fel kell adni a felkelés erőszakos felszámolásának politikáját, helyette radikális változtatásokat kell végrehajtani - elfogadva a felkelők legfőbb követeléseit -, és nemzeti egységkormányt kell alakítani.
Az MDP Központi Vezetőségének ülésén Kádár előterjesztésében először elfogadják a politikai megoldás platformját, Donáth és Losonczy felszólalása teszi egyértelművé, hogy alapvető fordulatot, a forradalom alapjaira helyezkedést követelnek. A Katonai Bizottság megérkezése és éles fellépése fordulatot hoz az ülésen: a felkelés fegyveres leverésének platformja kerekedik felül.
A Központi Vezetőség az operatív vezetés ellátására direktóriumot - Rendkívüli Bizottságot - választ, tagjai: Apró Antal, Hegedüs András, Kádár János, Münnich Ferenc, Nagy Imre és Szántó Zoltán.
Délután a rádióban közlik az MDP KV nyilatkozatát, amely lényeges változásokat ígér, de mindezek feltételeként a harc azonnali beszüntetését szabja, kíméletlen megsemmisítést helyezve kilátásba a tovább harcolóknak. Hamarosan amnesztiarendeletet is közzétesznek; ez azokra vonatkozik, akik 22 óráig leteszik a fegyvert.
A felkelés a fővárosban változatlan elszántsággal folytatódik. A Széna téren felkelőcsoport alakul Szabó János vezetésével. A Móricz Zsigmond tér környékét is felkelők ellenőrzik. Csepelen felkelők elfogják és meggyilkolják Kalamár József tanácselnököt. Egyre több rendőrkapitányság és pártszékház kerül a felkelők kezére.
A felkelés kiterjed az ország minden pontjára, a kisebb településekre is, a hatalom képviselői sok helyről elmenekülnek, forradalmi bizottságok alakulnak. Az elfoglalt tanácsi hivatalokban és pártházakban iratokat égetnek. Megkezdődik a politikai foglyok kiszabadítása. Kecskeméten elkeseredett tűzharc alakul ki a felkelők és a Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló katonai alakulatok között. Szegeden, Esztergomban, Nagykanizsán és másutt katonák, Pécsett és számos egyéb helyen az ÁVH lő a tüntető tömegbe, Zalaegerszegen a pártházat védő katonák, rendőrök és pártfunkcionáriusok teszik ugyanezt. Győrött a felkelők vérontás nélkül foglalják el a BM megyei központját.
Mosonmagyaróváron a határőrlaktanya elé vonuló tömegre tisztázatlan körülmények között sortüzet adnak le, a halálos áldozatok száma ötven fölött van.
Miskolcon tüzet nyitnak a BM megyei főosztálya előtt tüntetőkre, akik a foglyokat akarják kiszabadítani. A felkelők elfoglalják az épületet, a feldühödött tömeg több ÁVH-st meglincsel.
Debrecenben Csorba László alezredes, a helyőrség parancsnoka vezetésével megalakul a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány. Nyíregyházán Szilágyi László vezetésével megalakul a Szabolcs-Szatmár Megyei Forradalmi Munkástanács.
A szovjet és a magyar katonai vezetés a legjelentősebbnek ítélt ellenállási góc, a Corvin köz felszámolását nagy erejű tűzcsapással tervezi. A polgári lakosság tömegeinek életét veszélyeztető akciót Nagy Imre megakadályozza - kilátásba helyezve, hogy lemond tisztségéről.
Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország közösen tesz javaslatot a magyar kérdés haladéktalan megvitatására az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

Zalai és nagykanizsai események:

Nagykanizsa, 1956. október 26.
A legfrissebb jelentés Kanizsáról

Csütörtökön késő estig tartó tüntetés után pénteken reggel a gimnázium diákjai nyitották meg Nagykanizsa város dolgozóinak tüntető felvonulását. A diákokhoz csatlakoztak a MÁV, a posta, a MÁVAUT dolgozói, majd a gépgyáriak, akikkel együtt a Petőfi szoborhoz vonultak, ahol előadták követeléseiket, Altai József MÁV dolgozó elszavalta a Talpra magyar-t. A rögtönzött nagyszabású ünnepséget a Himnusz és a Szózat eléneklése zárta be. A többezres, beláthatatlan nagyságú tömeg azután a Dózsa György laktanya elé vonult és követelte, hogy a néphadsereg alakulatai csatlakozzanak tüntetőkhöz. A készenlétben lévő honvédségi alakulatok közül Öveges József katonai parancsnok, a katonai zenekar és egy szakasz honvéd csatlakozását engedélyezte. A tömeg óriási lelkesedéssel fogadta a körükbe lépő harcosokat, és Kossuth-nótát énekelve vonultak vissza a városba.
A hatalmas tömeg követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását, éltette a budapesti ifjúságot, amnesztiát követelt a budapesti harcokban résztvevő fiataloknak. A tömeg gyűlöletét fejezte ki a régi pártvezetés ellen, és követelte Rákosi és Gerő felelősségrevonását. Visszafelé jövet a tömeg ugyancsak a 48-as szobornál gyűlt össze, majd a katonazenekar hangjaival ismét elénekelte a Himnuszt.
Délután 2 óra körül a város visszanyerte szokásos képét, bár egyre-másra vonultak még fiatalokkal megrakott teherautók, amelyeken piros-fehér-zöld zászlót lengetett a szél.

Forrás: Zala - Rendkívüli kiadás, 1956. október 26.

1956. október 26.
Beszámoló az október 26-i zalaegerszegi és nagykanizsai
véres eseményekről

Tragikus események a két városban - 3 halott, több sebesült
Megalakult a munkástanács Zalaegerszegen

Zalaegerszegen a tüntető tömeg demokratikus jelszavakat hangoztatva délután 5 órakor a Megyei Pártbizottság székháza elé vonult. A tömeg egyhangúan követelte, hogy a Megyei Bizottság első titkára, Dénes István mondjon le. Hosszabb várakozás után Dénes István, a pártbizottság székházának erkélyén megjelent, és ezt kiáltotta a tömegnek:
- Ha nem akarjátok, hogy vér folyjon, tűnjetek el. A kijelentésre a tömeg felhördült, és elhatározta, hogy tárgyalás céljából küldöttséget indít a pártbizottság székházába. A küldöttség az épületbe nem tudott bejutni, mert belül az ajtót eltorlaszolták. Erre - a békés szándékot jelezve - fehér zsebkendővel a kezükben az erkélyre felmásztak és tárgyalást kezdtek a pártbizottság első titkárával.
Dénes István javasolta a küldöttségnek, hogy alakítsanak munkástanácsot. A munkástanács ott a helyszínen megalakult , és előttük, később az erkélyen a tömeg előtt bejelentette, hogy első titkári tisztségéről lemond.
A bejelentés után a tüntetők felszólították Dénes Istvánt, hogy jöjjön tüntetni velük, ha egyetért követeléseikkel. Válaszul bejelentette Dénes István, hogy egyetért a követelésekkel, de nem hajlandó lejönni a nép közé.
A küldöttség ezután elhagyta a pártbizottság épületét, a tüntető tömeg azonban az előbbiek hatása alatt a helyszínen maradt és tovább kérték Dénes Istvánt, hogy jöjjön közéjük. Egyhangúlag megígérték neki, hogy bántódása nem lesz.
A békés követelésre puskaropogás volt a válasz, melynek során Csatári Jenő zalaegerszegi lakos, Németh Erzsébet andráshidai lakos, Halmos Zoltán, Kelemen László, Lelkes Ferenc és Vass Károly dolgozók megsebesültek, Németh Imre, a Tejüzem dolgozója és Telenkó János honvéd a helyszínen meghalt.
A tragikus eseményeket a dolgozók megdöbbenéssel tárgyalták városszerte az este folyamán. Azonnali vizsgálatot követelnek a halálesetek és sérülések ügyében, és követelik, hogy a tetteseket vonják felelősségre.
Nagykanizsai jelentés tegnap este 20 órakor:
Tegnap Nagykanizsán az esti órákban mintegy 30-36 asszony tartózkodott a Pannónia Szálló előtt. Lövés dördült és egy összeesett közülük. Meghalt. Kanizsa utcáját is vér öntözte be.

Forrás: Zala, 1956. október 27.

1956. október 26.
A Zala megyei Tanács V. B. felhívása

Zala megye dolgozó népe!

A tegnapi estén két városunkban, Nagykanizsán és Zalaegerszegen a zajló események tragédiába sodródtak: ártatlan emberek vére hullott a zalai földre.
Fájdalmas ez az esemény mindannyiunk számára, mégis, az most a fontos, hogy a rendet és a nyugalmat meg tudjuk őrizni az elkövetkező napokban. Szükség van a józan nyugalomra, hogy további tragédiák elejét vegyük, és szükség van a rendre, hogy a lakosság, elsősorban a városi dolgozók ellátását biztosítani tudjuk.
Munkáscsaládok, dolgozó emberek úgy állnak ezekben az órákban, hogy kamrájukban az élelmiszerekből nincsen tartalék. Ha most nem ügyelünk a rendre, nem biztosítjuk az áruk zavartalan szállítását, utánpótlását, előfordulhat, hogy asszonyaink üres kosárral fordulnak ki a boltokból, gyermekeink hiába kérnek ennivalót.

Zala megye dolgozói!

Saját érdeketekben, mindannyiunk érdekében őrizzétek meg nyugalmatokat, biztosítsátok a rend fenntartását, hogy a tegnapi tragikus események meg ne ismétlődjenek, hogy a drága magyar életek mellett biztonságban legyen áruellátásunk is.
A Megyei Tanács dolgozói minden percben készen állnak arra, hogy a nép köréből megnyilvánuló jogos, a párt- és kormány legújabb intézkedéseivel összhangban álló kéréseket, kívánságokat haladék nélkül teljesítsék.

Török Lajos a megye tanács vb elnöke

Forrás: Zala, 1956. október 27.

Nagykanizsa, 1956. október 26.
Véres esti órák pénteken Nagykanizsán

Tudósítónktól

Ismeretes, hogy Nagykanizsa dolgozóinak békés, nemzeti érzelmű tüntetése elszabadult indulatok következtében véres eseménybe torkollt pénteken este.
A nap délelőttjén még senki sem sejtette volna ezt. A város minden üzemének dolgozói impozáns tömegben és megnyerő fegyelemmel vonultak nemzetiszínű zászlók alatt az utcán.
Kiálltak követeléseik mellett, felszabadult érzelmekkel énekelték a magyar nemzet dalait. Igaz, ebben a tömegben is fellelhetők voltak a gőzösfejűek, de ez a tömeg a Dózsa György laktanyától még fegyelmezetten vonult el miután keblére emelte katona fiait. A baj akkor kezdődött, amikor a délutáni órákban a dolgozók nagy részének hazaszállingózása után a megmaradottakon eluralkodott a meggondolatlan, hübelebalázs magatartás.
Budapestre akart menni az ifjúság egy része, hogy élelmiszert vigyen Budapest lakosságának és a harcolóknak. Ám valaki, vagy valakik feldobtak egy új jelszót: - Vigyünk fegyvert Budapestnek!
Ekkor elszabadultak a vad ösztönök.
A városi tanács, hogy levezesse az indulatokat, húst és élelmiszert utalt ki a követelődzőén fellépő tömegnek. A tömeg egy része a laktanyához vonult, ahol fegyvereket követelt. Benyomultak a laktanyába. A karhatalom, Öveges József őrnaggyal végtelen nyugalommal bánt a követelődzőkkel, de természetesen fegyvert nem adtak. Baráti, kemény fellépéssel sikerült eltávolítani a laktanyából a csoportokat.
Körülbelül ebben az időpontban bent a városban egy lövéstől Skerlágh Józsefné 52 éves nagykanizsai asszony a mozi bejáratánál összeesett és pár percen belül meghalt. A tömeg a pártbizottságon székelő katonai csoportot okolta az asszony haláláért. Fellángoltak az indulatok. Fegyvert követeltek minden áron, hogy támadást indítsanak a pártbizottság épülete ellen. Pár percen belül páncélosok jelentek meg a pártbizottság előtt, illetve a város utcáin. Ekkor már egyre másra lehetett hallani a lövések zaját. Csoport rohanta meg a honvédségi lőszerraktárt, lőtték a harckocsikat. A karhatalom természetesen mindenütt ellenállt. Az eredmény 14 sebesülés, ebből egy halálos, Skerlágh Józsefné, három súlyos és életveszélyes: Kocsis József, Unger Károly 16 éves nagykanizsai lakos haslövést kapott, Balázs László 15 éves szombathelyi lakos tüdőlövést kapott. Súlyosan, de nem életveszélyesen sérült meg. Tóth Mária 19 éves és Marcs Ferenc 34 éves nagykanizsai lakos, akiket a tömeg valószínűleg békéltető magatartásuk miatt súlyosan bántalmazott. Ugyancsak súlyosan, de nem életveszélyesen sérült Horváth Ferenc 57 éves nagykanizsai és Korotki István 28 éves sormási lakos.
Könnyebb sérülést szenvedett: Ács István 21 éves galamboki lakos, akit a tömeg késelt meg. Ugyancsak könnyebben sérült Samu György 16 éves, Mocsári Ferenc 15 éves, Horváth János 24 éves, Godina László 29 éves nagykanizsai és Tóth Iván Ferenc 26 éves kútfeji lakos.
Az események zűrzavarából ma még a rendőri vizsgálat befejezése és a halott kórbonctani vizsgálat előtt nehéz megállapítani az objektív tényezőt. A haláleset után közvetlenül ott voltam a Sugár úti vérfoltnál, ahol Éles Renée, és több általam ismeretlen szemtanú azt állította, hogy a lövés váratlanul jött, a kézigránát robbanásokkal egyidőben.
Ebben a pillanatban még lehetetlen minden szempontból hiteles és eseményszerű tájékoztatást nyújtani a nagykanizsai véres péntekről. Egy biztos, sajnálatos, hogy féktelen indulatok, felelőtlenek, zavartkeltők hatalmasodtak el és ennek egy ártatlan békés járókelő lett az áldozata. A rendőri vizsgálat lesz hivatott megállapítani a teljes tényeket. A felelősségrevonás nem maradhat el.
A városban egyébként helyre állt a rend. Ez a rend azonban egyelőre a szuronyokon nyugszik. Tankok, harckocsik, fegyveres alakulatok cirkálnak a városban. Szombat délután 5-től vasárnap reggel 6-ig tilos az utcán járni.
Nyugalommal és barátsággal közeledtünk és közeledünk most a város lakóihoz és rajta leszünk, hogy a lakosság élete és vagyona teljes biztonságban legyen. Fontos az, hogy mielőbb helyreálljon az igazi öntudatos, békés rend - mondotta Öveges József őrnagy, a helyőrség parancsnoka.

Forrás: Új Zala, 1956. október 28.