Név: Németh Dávid
Életkor: 12 év
Iskola: Hevesi Sándor Általános Iskola
Én és nagyapám
Mikor kicsi voltam, a papám mindig játszott velem. Nyáron, amikor arról volt szó, hogy kimegyünk hozzá Beleznára, örültem, mert tudtam, hogy valamivel várni fog. Még akkor nem tudtam focizni. Szóltam neki, hogy a többiek cukkolnak ezért.
Felhozta a labdáját, ami kb.:23 éves volt, a pincéből és kiment az udvarra. Én is utána mentem Felpumpálta és odaadta nekem. Azt mondta, hogy gyakoroljak. Amikor látta, hogy egyre jobban megy kiállt velem egy meccsre. Bár már öreg csontjaival nem nagyon tudott mozogni. Tehát így tanultam meg fotbalozni. Ha favágás volt, vagy olyasmi mindig segíteni akartam. Olyankor vagy azt mondták, hogy kicsi vagyok hozzá, vagy azt, hogy igen, segíthetek, ez attól függött milyen volt a munka.
De, ha nem nyújthattam segédkezet, akkor megkértem nagyapámat, hogy játsszon velem. És amikor volt szabad ideje akkor játszottunk.
Amikor disznóvágás volt, akkor sose ért rá, mert annyi dolga volt, például: a disznót lefogni, a húst szeletelni. De, amikor láttam, hogy végzett máris rohantam mit sem sejtve, hogy fáradt volt. Ilyenkor nem tudott foglakozni velem.
Aztán elköltöztünk Őrtilosba, mert már nem fértünk el abban a kicsi házban. Sokszor mentünk vissza vendégségbe. Nekünk így volt jó, hogy elmentünk. De a mamiék sosem értették meg ezt.
Lassan 2002-őt írtunk. Suliból jöttem haza. Épp összefutottam apuval. Nagyon szomorú volt. Megkérdeztem, hogy mi a baja. Akkor mondta, hogy a papa meghalt. Hát ez volt az én nagypapám. Isten áldja.