" A gyermek- és ifjúkor legrózsásabb álmai fûznek engem az én második szülõföldemhez."- írja Nagykanizsáról Wlassics Gyula a Zala 1910. évi karácsonyi számában. Így összegzi élményeit: "…gyermekkori emlékeim meleg légkörében alakult ki a szülõföld szeretete és ennek kiirthatatlan vonzalma, mely Nagykanizsához tapad….Ott tanultam meg ..szeretni a szabadságot, a haladást és gyûlölni az elnyomást és mindent, mi e nemzet jogai ellen tör."1

A horvát eredetû, XVII. századtól fogva Zala-, Somogy-, Baranya- és Sopron vármegyében birtokos nemes család elsõ tagja, ki Nagykanizsán telepedett le, Wlassics Ferenc volt (Wlassics Gyula nagyapja). Apja tanácsát megfogadva nem állt udvari szolgálatba, szülõvárosában, Pozsonyban maradt. Innen a Somogy megyei, agarévi, majd a kanizsai sóhivatalhoz került tisztviselõként.2 Mûködésének idõtartama pontosan nem ismert. Ami bizonyos, Nagykanizsán kötött házasságot 1806. január 6-án, 27 évesen a neves kanizsai családból származó, 17 éves Chinorány Magdolnával. 1807 - 11. között 2 fiuk és 2 lányuk született, kiket itt kereszteltek.3 (1807. május 16. Ottilia Clotildus Mathildis Magdalina, 1808. július 17. Fridericus András, 1809. június 28. Carolus Franciscus, 1811. január 27. Szidónia )
Kanizsáról az apát a Pesti Sóhivatalhoz helyezték, majd 1814-ben soproni királyi harmincadossá nevezték ki. Ott született 1815. április 24-én Antal (Wlassics Gyula édesapja), s egy év múlva (1816. szept.6.) Eduárd, kik édesanyjukkal visszaköltöztek Kanizsára.4
Érdekes megjegyezni, hogy Kanizsán kortársai Wlasssics Antalt - az õt évtizedeken keresztül ismerõ helytörténész, újságíró, szerkesztõ, Bátorfi Lajos is - s ez alapján késõbb, s napjainkban is nagykanizsai születésûnek tudják.5
Chinorány Magdolna fiatalon elhalt, az árvákat anyai nagyanyjuk nevelte Nagykanizsán.
Wlassics Antal - fia emlékezete szerint- a gyõri jogakadémián tanult, ahol Deák Ferenc példáját követve a zalai fiatalság számos tagja is végezte jogi tanulmányait.6
Ezzel az idõszakkal kapcsolatban is bizonytalanok adataink: 1840-ben, más forrás szerint 1842-ben szerzett ügyvédi oklevelet, majd Nagykanizsára tért vissza. A Nagy Iván által összeállított Családtörténeti Értesítõ szerint 1842-ben Zalaegerszegen telepedett le.7
Ezt cáfolja, hogy a fiatal ügyvéd (a házassági anyakönyv szerint "Nemes Szala vármegye tiszteletbeli ügyvéde") 26 évesen 1842. szeptember 14-én Nagykanizsán megnõsül.8 Tárnok Alajos, a Batthyány- uradalom kormányzója9 (jószágigazgatója) 17 éves Mária nevû leányát veszi feleségül, aki azonban 8 hónap múlva meghal. (Két tanújuk Kanizsa két neves polgára: Chernel ("Csernel") Ignátz, az uradalom ügyvédje s Babochay János szintén ügyvéd, késõbb városi fõjegyzõ, városbíró.)
1843. júniusában testvérével, a közben szintén ügyvédi oklevelet szerzett Eduárddal nagykanizsai lakosokként Pozsony vármegye közönségétõl nemesi tanúlevelük kiadását kérték. A bizonyítványt - hogy a megyében mint "valóságos és kétségtelen nemesek elismertessenek" - szeptember 12-én a Zala vármegyei közgyûlésen publikáltatták.10
Wlassics Antal hamarosan bekapcsolódott a zalai ellenzék iparpártoló mozgalmába. Az ekkor Nagykanizsán lakó, 1843. óta a Zöldfa Vendégfogadóban szállást bérlõ Csány László elnökségével - Zalában elsõként, országosan ötödikként- 1844. december 6-án alakult meg a kanizsai Védegylet. Alelnökévé Chernel Ignácot, a Batthyány-uradalom kanizsai ügyészét, jegyzõjévé Wlassics Antalt ("Vlasits Antal") választották.11 A császári titkosrendõrség besúgója a vezetõk közül különösen tevékenyként jellemzi volt apósát, Tárnok Alajost. Gyûlések, bálok alkalmával, s aláírásgyûjtéssel próbálták az iparpártoló mozgalmat népszerûsíteni. Tagjaik sorában a városi liberális politikai elit (városi és uradalmi tisztviselõk), a gimnázium és tanítóképzõ tanárain és növendékein kívül a kanizsai zsidóság jeles képviselõi is megtalálhatók voltak. A városban gyapotszövõ-, s bõrgyár létesítését tervezték, s határozatot hoztak egy takarékpénztár felállításáról is. A pénzintézet alapszabályainak kimunkálására és az elõkészületek lebonyolítására egy bizottságot választottak, melynek Csány László, Cherner Ignác, Tárnok Alajos, Spanier Ferenc (neves kanizsai zsidó kereskedõ, szivargyáros) és Wlassics Antal lettek a tagjai.12
A hivatalosan 1845. augusztus 2-án 300 db 50 forintos részvénnyel megalakult "Nagy-Kanizsai Takarékpénztár" elsõ 36 tagú választmányában és részvényesei között Deák Ferenc és Csány László mellett megtalálhatjuk a helyi védegylet valamennyi nevezetes tagját, így Wlassics Antalt is. 1851-ig igazgatósági tag, s emellett ellátta a bizottsági jegyzõi feladatokat is. 1845-54 között öccse, Ede (Eduárd) is részt vett a választmány munkájában.13 A takarékpénztár a megye elsõ, s 22 éven keresztül egyetlen bankja, az országban is az elsõk között volt, a tizennegyedik.14
Kanizsa ekkor már komoly piackörzettel rendelkezõ gazdasági központ, a Dunántúl egyik legjelentõsebb települése volt. Tiszta vonzásterületének népessége az 1830-as években meghaladta a 120 ezer fõt, a város népessége ugyanakkor 5897 fõ volt.15 Környékére nem kézmûvesiparával, inkább vásárai révén gyakorolt nagy vonzerõt.
Fényes Elek szavaival: a " város igen eleven… kereskedése nagy fontosságú, sertés, marha, gabona vásárai felette híresek, s a török országi sertések, ökrök mind itt mennek keresztül; ezen kívül majd csak nem egész Somogy vármegye innen veszi a' fabrikatumokat és a colonialis portékákat."16 Itt volt a nagy kiterjedésû, 5 falut magába foglaló Batthyány-uradalom központja. Fényes a sóház, postahivatal, patika mellett megemlíti a piaristák által vezetett gimnáziumot, felsorolja a városban található róm. katolikus, görögkeleti templomot és zsinagógát is, melyet a jelentõs számú (a lakosság 20%-át kitevõ) és súlyú zsidó lakosság látogatott.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt a 33 éves fiatal ügyvédet ismét Csány László mellett találjuk, a dél-dunántúli kormánybiztos titkáraként dolgozott.17 Késõbb a kanizsai nemzetõrségben teljesített szolgálatot kapitányként. A Dráva-vonal védelmének megszervezésekor a Nagykanizsán1848. június 23-ára összehívott gyûlésen Eduárddal együtt önkéntesnek jelentkezett, mint akik "készek a hazát fenyegetõ veszedelemben sáncra szállni."18
Késõbb - fia emlékei szerint- "sokszor elmesélte, mikor Légrádig meneteltek kevés fegyverrel, de annál több kaszával, kapával, hogy megakadályozzák az ellenséges betörést"19 A szabadságharc alatti tevékenységét pontosan nem ismerjük, a Zalai Közlönyben 1883-ban megjelent, õt méltató írás szerint "Csertán Sándor (Zala megye kormánybiztosa, a zalaegerszegi választókerület országgyûlési képviselõje) mellett Zalaegerszegen szerepelt" Csány távoztával.20
A szabadságharc bukása után - fiát idézzük: "atyám visszavonult Nagykanizsára és minden vigasztalását szõlejének mintaszerû mûvelésében kereste."21 Wlassics Gyula a Pesti Hírlapban 1927-ben "Emlékezés atyámról" címmel megjelent cikkében írja ezt, majd egy 1936-ban adott interjúban is ugyanígy nyilatkozik, ezek alapján közli Kanizsa város monográfiája s a késõbbi életrajzírók.22
Közvetlenül a szabadságharc bukása után azonban még nem vonult vissza.
1849. október 22-tõl 1850-ig Zalaegerszegen a cs. kir. megyefõnöknek kinevezett Bogyay Lajos titkáraként mûködött, - s ahogy a Zalai Közlöny fogalmaz- "hazafias érzülettel igyekezett enyhíteni polgártársainak zaklatottság okozta kellemetlenségeit."23 Megyei titkárként bizalmi állást töltött be, a megyei közigazgatás második embere, (IX. fizetési osztályba sorolva 900 forintos fizetéssel).24
Ugyanekkor, 1849. év végén a megyefõnök felhívást intézett a kanizsai ügyvédekhez, hogy Wlassics Antal, Tóth Lajos s Németh János ügyvédek (utóbbi szintén Csány titkára volt a szabadságharc alatt), mint "kevésbé compromittált" egyének közül az egyik vállalja el a járási fõszolgabíróságot. A kanizsai ügyvédi kar tanácsára végül Németh Jánost (ki "nõtelen, tehát kevesebbet kockáztat") bízták meg a hivatallal.25
1851-ben (május 12-én) Wlassics Antal másodszor is megnõsül. A vasvármegyei nemes dukai földbirtokos- késõbb Nagyradán, Zala megyében uradalmi tiszttartó- Börsöny (Börzsöny) Ferenc egyetlen leányát, a 17 éves Máriát vette feleségül. Börzsöny Mária "ritka szépségû, mûvelt lelkû nõ" volt, ki "mûveltségénél és kedves modoránál fogva a vidéki társas élet központját képezte".26 10 hónap múlva, 1852. március 17-én fiuk született, kit Julius, Eduardus, Josephus néven kereszteltek meg Zalaegerszegen.27
Az apa, Wlassics Antal ebben az idõben, 3 éven keresztül "törvényszéki bíróként" mûködött a sajtó híradása szerint. Fia születési anyakönyvében "judicarius assesor"-ként szerepel megnevezése, tehát ülnökként.28 Az 1849-tõl a megyei sedriák helyébe lépett cs. kir. törvényszékek élén álló elnök mellett egy jegyzõ, egy másodjegyzõ s 4 megyei törvényszéki ülnök látta el a jogszolgáltatási teendõket, minden bizonnyal itt dolgozott Wlassics Antal.29
1854-ben Kaposvárra nevezték ki törvényszéki bírónak, az állást azonban nem foglalta el, nem kívánt "szülõmegyéjébõl" távozni, családjával visszaköltözött Nagykanizsára. A Fõ út 461. szám alatti emeletes házban laktak. Nem tudni, az épület mikor került a család tulajdonába, a telekjegyzõkönyvbe az 1860-as évek elején Börzsöny Mária tulajdonaként volt bejegyezve.30 Itt néhány évig -ahogy fia említette- visszavonultan szõlõmûveléssel foglakozott. A Szentgyörgyvári - hegyen szõlõje, s a "nagykanizsai mezõn szántóföldek és egy rét" volt tulajdonában, nem jelentõs terület, értéke 1883-ban 5-6000 forintot tett ki.31
Gyakran kereste fel az ekkor Pusztaszentlászlón visszavonultan élõ Deák Ferencet. Egy -egy útja után az egész város értelmisége érdeklõdött a látogatás iránt, "vajjon Deák Ferenc mondott-e valami vigasztalót?… futótûzként terjedtek el az elmondott anekdoták, s találgatták városunk bölcsei, hogy nincs-e mégis valami célzás, valami útmutatás egyik-másik anekdotában a közügyekre."- idézte fel e napokat késõbb felesége.32
Deák kedvelte, "mindig különös kegyeiben részesítette"33 Wlassics Antalt, ki mindig a legmélyebb tisztelettel, ragaszkodással szólt Deákról. Fia szerint "..atyám õt egyenesen imádta. A mi házunkban szentség volt a Deák-tisztelet."34 Wlassics Gyula késõbb több írásában (a Századokban, a Zala c. újságban) elmesélte a Deákkal történt elsõ, kisdiák kori találkozását. A történet azóta ismert anekdotává vált Zalában. Az "Emlékeimbõl" címmel Nagykanizsán 1910-ben megjelent cikkébõl idézek: "..apám egy deputációval a fõvárosba utazott. Magával vitt. Akkor láttam nem csak a fõvárost legelõször, de Deák Ferencet is. …midõn a Váci utcán mentünk, Deák Ferenc jött velünk szembe és megpillantva apámat és az öreg Babochay Jánost, a népszerû nagykanizsai városbírót és a többi kiküldötteket…így szólt hozzájuk: "Hát maguk mit keresnek Pesten, bizonyosan azért jöttek, hogy az országgyûlés színhelye Nagykanizsa legyen". Az "öreg úr" sohasem bocsátotta meg Nagykanizsának, hogy mozgolódott a "megyei székhelyért"- erre vonatkozott tréfás vágása."35
Wlassics Antal testvére, Eduárd 1845-tõl szinte folyamatosan, a szabadságharc bukását követõen is részt vett a városi tisztikar munkájában jegyzõként, fõ- ill. aljegyzõként.36
Õ maga -ismét fiát idézzük- "közszolgálatra csak akkor vállalkozott, midõn Nagykanizsa városának közönsége egyenesen felkérte, hogy vállalja el a polgármesteri és késõbb a városbírói állást."37 A városi elöljáróság kinevezése ebben az idõszakban a megyefõnök hatókörébe tartozott. Nem a városi polgárok választották, de az õ akaratukat fejezte ki polgármesterré történõ kinevezése 1857. március 1-jén.38
Elõzményét az 1853-54. évi országos, kerületi és megyei szintû közigazgatási átalakítások után megkezdõdött városi önkormányzati átszervezésekben kell keresnünk. A belügyminisztérium 1855. április 4-i közleménye engedélyezte az elöljáróságok ideiglenes rendezését (a községi és illetõségi törvény megjelenéséig).39 A Soproni Cs. K. Helytartósági Osztály, melyhez Zala megye is tartozott, elsõsorban minõségi változtatást akart végrehajtani. Az osztály vezetõje leirataiban követendõ szempontként - az ügyintézés leegyszerûsítése, a lehetõ legkevesebb hivatalnok alkalmazása mellett - kiemelte, hogy "az igazgatási rendszer egészének az értelmiség által való vezetésére kell törekedni.", a saját szakterületéhez tökéletesen értõ hivatalnokokat kell alkalmazni "ügyetlen iparosok" helyett.40
Polgármesteri mûködését részletesen - a jelen pillanatban rendelkezésünkre álló források alapján - nem ismerjük, nem tudjuk pontosan, meddig maradt hivatalában, valószínûleg 1860 végéig.41
Városvezetése alatt a kanizsaiak régóta óhajtott vágya teljesült, elkezdõdtek a Buda-Kanizsa- Pragerhof vasútvonal építési munkálatai. Kortársai a polgármester személyes érdemének tartották, hogy sikerült a fõállomást a városhoz közel létesíttetni, mivel azt eredetileg a szomszédos Horváth - Szent Miklós mellé akarták helyezni. Bátorfi Lajos újságíró, helytörténész megfogalmazása szerint: "Szívós munkássága s higgadt tapintatosságával" Nagykanizsa város "haladási alapját tagadhatatlanul" õ tette le.42
Az 1860-as évek elején a Glavina Lajos által elnökölt kanizsai törvényszék tagjainak sorában találjuk ismét "ülnök"-ként. A megyei alkotmányos bizottmány által megbízva, "bizonytalan idõre és napidíj mellett választván" vállalta el a feladatot társaival együtt. Az uralkodó az országgyûlés 1861. augusztusi (augusztus22.) feloszlatása után a megyei és községi helyhatóságok mûködését is felfüggesztette, így 1861. november 19-én a kanizsai törvényszék tagjai is lemondtak tisztükrõl.43
Az 1861-ben a városbírói tisztséget néhány hónapig betöltõ Babochay János ügyvéd, majd Albanich Flórián (pékmester, az 1848-49-es évek városbírája) után 1862. május 14-én új városi magisztrátust iktattak be Nagykanizsán Wlassics Antal városbíróval az élen.44
Az új tisztikar számos súlyos, megoldatlan problémával találta magát szembe. A helybeli cs. kir. adóhivatal az év végén (1862. december 15-én) átadta a városnak az adóügyek kezelését, ugyanakkor a korábbi évekrõl beszedetlenül maradt hátralékok kimutatását, s az adóösszeírást nem. Hamarosan kiderült, hogy a nyilvántartások nem voltak pontosan vezetve, "több lakosok nevének egyformasága folytán" az adózók neveit és az általuk fizetendõ adónemeket összekeverték. Sokan más tulajdonos birtoka után rótták le az adót.
Wlassics Antal több alkalommal a helybeli cs. kir. pénzügyigazgatósághoz , s a megyei Fõispáni Helytartóhoz fordult segítségért - pénzügyi küldöttek vizsgálatát, a 3 fõbõl álló pénztári személyzet mellé egy külön, csak az adóügyekkel foglalkozó pénztáros kinevezését kérte - de hiába.45 Sikertelen maradt azon kérelme is, hogy a kényszerû adóvégrehajtásokat- melyeket sokszor szintén mások adója miatt, hibásan rendeltek el- az "adókönyvek tisztába hozataláig" függesszék fel.46 Egyre több panasz érkezett a községi pótadó nagysága, ill. évrõl évre történõ emelkedése miatt is. Felhasználásukról ugyanakkor nem tudtak számot adni, mivel a községi számadásokat 1851-ig visszamenõleg senki nem vizsgálta. (A megyei számvevõség 1861-ben vizsgálatlanul visszaküldte.) Hiányoztak az árvavagyonról vezetett elszámolások is. Az 1861-ben megválasztott közgyám többszöri tanácsi felszólítás ellenére 1865-ben sem mutatta be õket. Jelentõs pluszkiadást jelentett a városnak, hogy a katonatiszti szállásokért a kincstár által fizetett térítés nem állt arányban a helyi lakbérek emelkedésével. (A városi tanács kimutatása szerint 1865-ben pl. a város 6661 ft.60 kr-t adott ki, ugyanakkor ezek pótlására a kincstártól csak 3471 ft 81 kr-t kapott, csak az 52%-át.)
Ezek a visszásságok, a számos megoldatlan probléma, s a növekvõ elégedetlenség következtében a nagy- és kiskanizsai lakosok 1865. tavaszán több panaszos folyamodványt intéztek a kancelláriához és a helytartótanácshoz. Az említett ügyek megoldása mellett ezekben több más esettel kapcsolatos pénzügyi vizsgálatot is követeltek. A kiadásokat növelõ városi törvényszék megszüntetését szorgalmazták, s a vasútépítés során kisajátított földek kárpótlásával és egyes utcaszabályozások során eladott több "aprólékos földterület" eladásából befolyó jövedelmek kezelésével kapcsolatban is vizsgálatot kértek.
A panaszolók célja már a teljes tisztikar elmozdítása volt, s "állásaik választás útján való betöltése"47.
A támadások célpontjává a városbíró személye vált, hûtlen kezeléssel, az 1861. évi újoncozásnál elkövetett visszaéléssel, korrupcióval, s "uzsoraûzéssel" vádolták. Verhás Kristóf volt kanizsai szállásmester a fenti vádpontokkal feljelentést tett a Fõispánnál, melyben eljárásait önkényesnek ("önkéntes"), a városbírót egyenesen a város "zsarnok"-ának nevezte.48
Nem várva be a kancelláriai folyamodás eredményét a másik fõ hangadó, Imrey Ferenc két kiskanizsai lakos társaságában Bécsbe utazott, a városi elöljáróság ellen szerettek volna panaszt tenni a királynál. Mivel nem sikerült magánkihallgatást kieszközölniük, folyamodásukat az udvari kancelláriához nyújtották be s közzétették a Wanderer címû bécsi lapban. Imrey visszatérve Bécsbõl tovább bujtogatta a lakosságot az elöljáróság, s különösen Wlassics Antal ellen. Tiltott összejöveteleket tartott Kiskanizsán, az "ingerültséget…a lakosság között annyira fokozta volna, hogy nagyobb mérvû rendetlenségtõl, …tettlegességtõl" lehetett tartani, ezért letartóztatták. Kiszabadítására "nyugtalankodó társai" összegyûjtötték az "ingerültebb kedélyû lakosságot", megjelentek a városi tanács elõtt, de a katonai állomásparancsnok szavára végül szétoszlottak.49
Wlassics Antal a megyei hatóságnál, a megyei másodaljegyzõhöz eljuttatott jelentésében panaszt emelt a rágalmazók, bujtogatók ellen. A megye (1865. augusztus 1-jén) saját indíttatásból, majd a helytartótanács utasítására (1865. szeptember 6-án) Portier Sámuel helyettes alispán vezetésével vizsgálatot rendelt el.50
A kiküldött vizsgálóbizottság - több panasz (pl. a katonatiszti lakbérrel való túlterhelés) jogosságát elismerve - a városbírót és a tiszti kart egyetlen esetben sem marasztalta el, az ellenük felhozott vádakat "alaptalan"-nak minõsítették.51 A kihallgatási jegyzõkönyvek tanúsága szerint a városbíró elleni rágalmakat, Verhás Kristóf állításait az általa beidéztetett tanúk mindegyike "valótlan"-nak, "koholmány"-nak, "alaptalan"-nak nevezte.52
Wlassics Antal véleménye szerint: "Átaljában az egész mozgalom a jövõben szerepelni kívánóknak pártoskodásából eredett allyas mívelet, mellyel a fennálló tekintélyeknek és befolyásoknak lerombolására törekszenek."- írja a megyei kiküldöttséghez benyújtott nyilatkozatában. Ugyanakkor érzi a lakosság és a tiszti kar közötti bizalom hiányát is. "Az alsóbb néposztályban az elöljáróság iránti bizalom nagy mértékben meg ingattatván, az engedelmesség majd nem hogy tökéletesen meglazult"- állapította meg.53
1865. szeptember elején beadta lemondását.54 A következõ hónapokban még három ízben kérte "terhes állásából" való felmentését.
1865. november 6-án Nagykanizsán újabb "szigorú" vizsgálatot tartottak Botka Mihály elsõ alispán vezetésével, "még sem sikerült valamit találni, melyért bírónk legkevésbé is feleletre vonathatott volna"- olvashatjuk a Zala-Somogyi Közlöny híradásában. Végül, hogy a városban "eddig oly érezhetõ pártoskodás" megszûnjön, 1865. novemberében- a Pintér Pál városi kapitánnyal együtt beadott - lemondását a fõispán elfogadta.55 Megvált tisztétõl, s visszavonult a közügyektõl.

Ez a néhány esztendõ, az 1860-as évek elsõ fele Gyula fia "öntudatra ébredésének" idõszaka. Késõbb így ír a kanizsai gyermekévekrõl: "..ott kezdtem gondolkozni, ott nyertem nevelésemet, oktatásomat, ott szívtam magamba azokat az elemeket, melyek az egyén értelmi és erkölcsi jellemét kialakítják…ott éreztem sok ember önzetlen, tiszta szeretetét, ott tanultam hinni, dolgozni, küzdeni, ott alakult ki elõttem a kötelesség, az erény fogalma."56
Az elemi iskola elvégzése után a 11 éves fiút az 1765. óta a városban mûködõ piarista gimnáziumba íratták be. A jó hírû intézményben tanultak a megyei közéletben jelentõs szerepet játszó nemesek gyermekei /Csányiak, Hertelendyek, Csúzyak (Csúzy Pál orsz. gyûl. követ), Deákok (Deák Ferenc)/, de az uradalmi alkalmazottak, a polgári vagy jobbágy származású tanulók közül is számosan híressé váltak a késõbbiekben. /Virág Benedek költõ, Plander Ferenc plébános, néprajzkutató, Királyi Pál (újságíró, a Pesti Napló szerkesztõje, a letenyei kerület országgyûlési képviselõje), Gasparich Márk ferences szerzetes, hogy csak néhányat említsünk nagy elõdei közül. /
A szabadságharcot követõ tanügyi reform megszüntette a kanizsai gimnáziumot, a város fellépése hatására 1850-tõl ugyan újra megnyitották, de a korábbi 6 osztály helyett csak 4 osztályos "kisgimnáziumként".
Wlassics Gyula 1862-1866. között volt az intézmény növendéke. Évtizedekkel késõbb, felnõttként is mindig örömmel gondolt az itt töltött felejthetetlen idõre. 1910-ben a Zala akkori szerkesztõje, Nagy Samu kérésére "Emlékeimbõl" címmel küldött hosszú írásában, s a gimnázium fennállásának 150. éves évfordulójára az intézményhez írt levelében örömmel idézi fel "szeretett tanáraival" kapcsolatos emlékeit.57
Osztályfõnöke a kiskanizsai származású, latint, magyart, történelmet oktató Dolmányos György volt, ki édesapja iskolatársa s legmeghittebb barátja. A "kissé száraz, kesernyés ember" kiskanizsai sétáira convictoraival együtt sokszor elvitte õt is. "Ez volt az igazi patriarchális iskolán kívüli oktatás"- emlékszik rá58.
Beznay Elek mestere volt a hit tanításának, a bibliai történeteket olyan elevenen, színesen adta elõ, hogy diákjai mindig sajnálták, ha elõadásainak vége volt.
Az idõs Balás Sándor a latin nyelv tanításában ért el nagy eredményeket. Wlassics Gyula szavaival: "a kis Balásnak nem kellet felsõbb utasítás a szabadban való tanításra, õ összegyûjtött minket, kivitt az akkor un. "kicsapott kertekhez".. és a természetrajz gyakorlati tanítása mellett latin nyelven beszélgetett velünk. .. A kis apró emberkét vég nélkül szerettük."59
Az évek során tanította még Konc Nep. János, Yanky Károly, a késõbbi nagykanizsai, majd budapesti gimnáziumi igazgató, Illésházy Nep. János, német nyelvtanár, s Könnye Alajos a mennyiségtan és a természettudományok tanára, az intézet akkori igazgatója.60
A legnagyobb hatást az akkor igen fiatal, 1862-ben mindössze húsz éves Magyar Gábor gyakorolta rá, kihez késõbb élete végéig a legnemesebb barátság fûzte. "Történelmi elõadásain tanultuk meg igazán a hazaszeretetet." -írta róla egykori tanítványa.61
Magyar Gábor kanizsai évei után a szegedi gimnáziumban tanított, melynek 27 éven keresztül volt igazgatója. Szeged, a hálás város díszpolgárává avatta. Tanügyi érdemeit elismerve a Ferenc József-rend lovagkeresztjével jutalmazták, majd 1898-ban a rendtartomány fõnökévé választották, mely tisztét 1912-ig töltötte be.62
Wlassics Gyula kitûnõen tanult, mind a 4 osztályban 1. volt a kitûnõk között is. Az iskolai névjegyzék szerint: erkölcsi viselete példás, figyelme élénk, feszült. Kitûnõ volt mindvégig vallástanból, földrajz és történelembõl, mennyiségtanból, a III-IV. osztályban oktatott természettanból, magyar nyelvbõl; latin, német nyelvbõl egyaránt, s a rendkívüli tárgyként tanított franciából is (kitûnõ, ill. jeles). Egyedül énekelni nem tudott, elsõ osztályban az énekbõl kapott osztályzata kielégítõ, majd elégséges, másodikban már jó, harmadik osztálytól ez is jeles.63
A Nagykanizsán a millennium évében megjelent életrajzi kötetben Györffy János ügyvég így ír az ifjúról: "Volt tanárai és iskolatársai máig is emlegetik a beszédes szemû, derült arczú, gyors felfogású, rokonszenves, élénk fiút."64
Osztálytársainak majdnem fele (42 %-a), 33-ból 14 tanuló Nagy- ill. Kiskanizsán lakik: egy kanizsai középbirtokos két fia, a fõelemi tanítójának s a városi adófelügyelõnek gyermeke, de több kanizsai iparos (szûcs, mészáros, ács, szûrszabó) s egy kereskedõsegéd fia is az osztályukban tanult, s Kiskanizsáról 3 földmûvelõ tandíjmentességet kapott gyermeke, kik mindannyian jeles, ill. elsõ rendû tanulók voltak.
A más zalai településekrõl származó diáktársai között (12 tanuló) 3 középbirtokos gyermeke, a csáktornyai orvos, Grétz János doktor 2 fia, a kiskomáromi gazdatiszt fia (õ Wlassics Antalék Fõ úti házában "szállásol"), de mellettük egy molnár, egy földmûvelõ s a homokkomáromi-sánci puszta juhászának gyermeke is megtalálható. Az egyetlen zalaegerszegi, Baksay Ádám fazekas fia, elsõ rendû bizonyítványa ellenére az utolsó év második felében kimaradt, színészi pályára lépett.
A hat somogyi osztálytársa "birtokos", földmíves, gazdatiszt szülõ gyermeke; a csurgóiak a városi jegyzõ, a gyógyszerész, s az uradalmi vadász fia. Egyetlen Vas megyei osztálytársa egy barkóczi közbirtokos gyermeke.65
Az õ osztályában is tanuló Zala, Somogy, Vas megyeiek mellett tolnai (Dombóvár), Bács-Bodrog megyei (Zenta), s Horvátországból származó (többek mellett Busics Imre, Zágráb megyei alispán Ottmár fia) vagy Zala megyei (Stridó, Varasd) horvát anyanyelvû tanuló is látogatta az alatta s fölötte lévõ évfolyamokat. A kegyesrendiek által vezetett iskolában - Wlassics Gyula osztályában ugyan minden tanuló római katolikus vallásúként van bejegyezve - ha nem is túl nagy számban (osztályonként 2-4 fõ) zsidó vallású diákok is tanultak.66
Az iskolát fennállásának elsõ száz évében közel húszezer tanuló látogatta.67 A száz éves évforduló alkalmából 1865. november 5-én megtartott jubileumi ünnepségen az a megtiszteltetés érte a 4. osztályos Wlassics Gyulát, hogy a "Zöldfa" nagytermében összesereglett szépszámú vendégkoszorú elõtt az iskola igazgatója, Könnye Alajos után õ szólhatott az ifjúság nevében. "Élénk és pompás beszédet tartott, s a jelenvoltak által hatalmasan megéljeneztetett." - tudjuk meg a Zalai Közlöny híradásából.68
A nagykanizsai algimnázium után a budapesti piarista gimnáziumban folyatta tanulmányait. A szünidõket tölti csak a "kedves szülõi házban", illetve nagyszüleinél Nagyradán, kedvvel barangolja be pónilován Zalának ezt az egyik legszebb vidékét.69
Igen korán, pesti gimnazista korában írni kezd, de kortársaitól eltérõen nem verseket, már ifjúként a politika, a társadalmi kérdések felé fordul. Elsõ cikke 1868. március 7-én jelent meg Nagykanizsán, a Zala-Somogyi Közlöny címlapján Oláhfi Gyula álnéven "Sóhaj" címmel. Az írás elõzménye, hogy 1868 februárjában - elsõsorban az iparosok bizalmából - Halvax József, egy "józan, nyílteszû" cipész lett a polgármester, aki ráadásul németajkú lévén, csak törve beszélte a magyar nyelvet. (Az állás betöltéséhez ebben az idõben a "feddhetetlenségen" kívül az írni-olvasni tudás elegendõ kvalifikáció volt.)70
E felett botránkozott meg a 16 éves ifjú, s fogalmazta meg felnõttkori hitvallását a hazaszeretetrõl, s a tudományok fontosságáról: "csupán a tudományos qualificatio az, mely kiemelheti az embert, emberrel a várost, várossal a nemzetet"…"tudomány, mûvészet, iparlendület azok, melyek kiemelnek bennünket a sárból, hova mind önmagunk hibáiból, mind a balsors vaskeze által sújtva estünk."71 Meglepõen komoly, érett hang egy ilyen fiatal embertõl. Bátorfi Lajos rövid szerkesztõi megjegyzést fûz hozzá: "a szerzõben szép tehetség nyomai látszanak, s e téren sok szépet enged sejtetnünk. …további czikkeinek is készséggel nyitunk lapunkban tért."
Két számmal késõbb elkezdte a lap közölni a "magyar tudós társaság" üléseirõl tudósító ? rövidebb szünetekkel folyamatosan megjelenõ - "hétfõi leveleit". Részt vett minden ülésen, a bölcsészeti elõadásokon - megfogalmazása szerint - "örömmel hajhászta" a "humanizmus gyöngyeit", de elmegy a matematikai témájú ülésekre is: "jelen századunk korszelleme a politika terén az egyenjogúsítás, a demokrátia elve; a tudomány terén a realizmus, tehát bármint csûrjük-csavarjuk a dolgot, ha nem is szeretünk mathematikai ülésre menni, de mivel korszellem, tehát el ne maradjunk…"- írja cikkében.72
"Az Akadémiában Ipolyinak, Thaly Kálmánnak, Toldy Ferencnek, Tóth Lõrincnek föltünt, hogy egy kis fiu hátul a padokban a térdén jegyezget. Egyszer csak az a megtiszteltetés ért, hogy Thaly Kálmán hozzám jõ és megkérdezi ki vagyok és miért jegyzek oly szorgalmasan."73 Visszaemlékezése szerint Thaly Kálmán - a Magyar Történelmi Társulat titkára, s a Századok szerkesztõje - így figyelt fel rá, ezzel magyarázható, hogy 7-8. osztályos gimnazista korában több írását közölte a Századok, de a Pesti Naplóban is megjelentek cikkei.
Az irodalom szeretetét annak a kis írói körnek köszönhette, mely a házukban lévõ Zala-Somogyi Közlöny szerkesztõségében szokott összegyûlni. "A jó öreg Bátorfi Lajos, Hoffmann Mór (Hevesi Mór), Gyõrffy János, Hajgató Sándor és még többen csaknem naponkint irodalomról beszélgettünk. Természetesen egyébbrõl is, és sokszor vig mulatság volt a vége az irodalmi "cercle"-nek." - emlékszik 50 évvel késõbb a szerkesztõi találkozókra.74
A "hétfõi leveleken kívül" színi kritikákat közöl, de Tompa Mihály halálakor 1868-ban Hoffmann Mór költeménye mellett "Tompa Mihály emlékezete" címmel hosszú írásában õ méltatja a költõ életútját s költészetét is.
Figyelemmel kísérte Zala megye szellemi fejlõdését, közéletét is, négy részes cikksorozatában lelkesen üdvözölte a megye "mûvelt közönségét", mikor egy "oknyomozó történelmi társulat megalakításán fáradozik"1869-ben. A "korszellemrõl", a történelem tanulmányozásának fontosságáról, s a politikához fûzõdõ viszonyáról ír hosszan: "Csak a történelem pragmaticus ismerete nyújt kulcsot a világcultúrfejlõdés megítélésében, …csak a történelem ismerete tár fel elõttünk igazi jellemeket… egyedül az emberiség concret fejlõdésének tudalma nyújthat garantiát a jelen viszonyok megismeréséhez, egyedül a historia alapos ismerete jogosít fel bennünk politikai életünk aktív terére lépni." "Historia és politika elválaszthatatlan ikertestvérek, kik egy anyának, az "igazság"-nak gyermekei." Felhívja a megyei intelligenciát, hogy minél többen csatlakozzanak az alakuló társulathoz, mert "kétségkívül a történelmi ismeretek népszerûsítése az elsõ lépés szabad eszméink gyakorlati kiviteléhez" - írja 1869. augusztusában 17 évesen már saját neve alatt.75

Édesapja, Wlassics Antal nem vonult teljesen vissza a közélettõl. 1868-ban a két városrész, Nagy- és Kiskanizsa különvált. A vagyoni és terhekbeni osztozkodás lebonyolítására egy ún. "kiküldöttséget", egy közösügyi bizottmányt választottak, elnökévé Wlassics Antalt kérték fel.76
A kiegyezést követõen báró Eötvös József tanfelügyelõi állást ajánlott neki tudva, hogy városbíró korában különös elõszeretettel foglalkozott az iskolaügyekkel, de õ kitért a felkérés elõl. Fia szerint "döntõ körök elõtt inkább annak az óhajának adott kifejezést, hogy ha majd a királyi bíróságokat felállítják és Nagykanizsán lesz törvényszék, ennek elnöki állását szeretné betölteni."77
A törvényszék kérdése hatalmas vitákat váltott ki a városi közgyûléseken. Nagykanizsa városa sokallta a bíráskodással járó költségeket, a városatyák egy része a törvényszékrõl való lemondást sürgette. "Aki pörülni akar, menjen Egerszegre!" - volt a jelszó. Ugyanakkor a törvényszéki székhelyek elosztása elõtt (1869-ben) már Gózony Ferenc városbíró memorandumot szerkesztett, melyben az országgyûlés képviselõitõl egy külön nagykanizsai törvényszéki kerület megalkotását kérte. A városi képviselõtestület ekkor a törvényszéket már "ezen város szellemi és anyagi érdekei felemelésének félreismerhetetlen emeltyûje"-ként jellemzte.78
1872-ben végül Nagykanizsa önálló törvénykezési kerület lett. Deák Ferenc volt, ki a törvényszéki elnöki állással kapcsolatban felmerült jelöltek közül Wlassics Antalra irányította Bittó István igazságügy miniszter figyelmét.79 Miniszteri biztosként õt bízták meg a törvényszék megszervezésével, majd kinevezték elnökévé is.
"Nagyobb szeretettel és odaadással kevés ember élt elnöki hivatásának, mint õ. A bûnügyi fõtárgyalásokat alapos jogi mûveltségének értékesítésével vezette." - emlékezik atyjáról Wlassics Gyula.80
Itt dolgozott 1881-ben bekövetkezett haláláig öccse, Ede is irodaigazgatóként. (Elõtte törvénytudó tanácsosként Gózony Ferenc városbíró mellett alkalmazták Halvax József polgármester tisztikarában 1868-tól.)81

Budapesti, majd bécsi egyetemi tanulmányai után fia is hazatért Nagykanizsára, de csak 1 évre. 1875-ben édesapja mellett a törvényszéken helyezkedett el "díjtalan, majd díjas" gyakornokként, hol alkalma volt a polgári és a büntetõ igazságszolgáltatás gyakorlati kérdéseivel egyaránt megismerkedni. Bekapcsolódott a város, - ahogy õ fogalmaz - "kellemes szép társadalmi élet"-ébe, kivette részét a víg farsangokból, éjjeli zenékbõl, bálokból.82
Aktív helyi politikai szerepet is vállalt a Deák- és balközép párt egyesülésével 1875. március 31-én megalakult szabadelvû párt munkájában. A választási elõmunkálatok szervezésére létrehozott végrehajtó bizottság jegyzõjévé választották.83 Részt vesz édesapjával együtt a harmadszor is a város képviselõjének javasolt Csengery Antal július 4-i kanizsai fogadásán, s a tiszteletére rendezett banketten is.84
Az apa, Wlassics Antal sohasem kereste a politikai szereplést, de Deák Ferenc kérésére Csengery Antal elsõ jelölésekor 1869-ben mindent megtett megválasztása érdekében.85 Akkor még, s a késõbbi, 1875-ös választáson sem sejtette, hogy a képviselõhöz rokoni kötelékek fogják fûzni. Wlassics Gyula Nagykanizsán ismerkedett meg Csengery Antallal, ki meghívta magához látogatóba Pestre. Ekkor találkozott elõször leányával, Etelkával. 1881-ben feleségül is vette az akkor már sajnos elhunyt képviselõ leányát. "Így nemcsak a gyermek és ifjúkori emlékeimnek varázsa, de családi boldogságom is összefügg Nagykanizsa városával." - írja 1910-ben.86
Nagykanizsán az 1870-es években egy teljesen új város fogadta. Az 1860-as évektõl - elsõsorban a vasútvonalak megnyitása eredményeként - hatalmas arányú fejlõdés következett be a város gazdaságában, Kanizsa ekkor élte "fénykorát", "aranykorát".87 1879-ben már öt pénzintézet mûködött a tizenöt ezres városban.88 Az önálló vállalkozók 37%-a kereskedõ,27 szakágazatban 211 kereskedés mûködött. Az iparban 68 szakágazatban 362 önálló vállalkozót jegyeztek fel. Kanizsa kiemelkedõ szerepét mutatja, hogy innen származott Zala vármegye összes "jövedelmi vagy kereseti adó"-jának több mint egyötöde.89
Óriási mértékben fellendültek a köz- és magánépítkezések, a Fõ úton bankok, pénzintézetek emelték sorra székházaikat. Wlassics Antalék Fõ úti házának szomszédságában 1870-ben új utcát nyitottak (Takarékpénztár utca), hol ugyanebben az évben a Nagykanizsai Takarékpénztár kezdte építeni impozáns székházának utcai részét, majd 1879-ben készült el a kupolás sarokrész a Wlassics-házzal összeépülve.90 Az épületek elõtt húzódó teret 1873-ban Deák Ferencrõl nevezték el (még életében), s az új utca egy részét ugyanekkor (késõbb a teljes utat) Deák "jobbkezérõl" Csengery Antalról.91
( Házuk mellett egy telekrészt már 1867-ben eladtak a Nagykanizsai Takarékpénztárnak, majd Wlassics Antal halála után a pénzintézet szerette volna az egész épületet megszerezni az özvegytõl. Végül 1886-ban vásárolták meg. Átépítették, megmagasították, a székház sarokrészével teljesen egyezõen 1888-ban készült el a ma is látható épület.92)

Wlassics Antal törvényszéki elnöksége mellett "minden humánus intézménynek buzgó pártolója" volt. A megyei iskolatanács egyik tevékeny tagjaként számos tanügyi intézkedést eszközölt.93
Az 1875 májusában, eredetileg a "nagykanizsai fiatalság" egyesületeként létrejött Társaskör alapításában fia is részt vett, igazgató választmányi taggá is választották.94 Késõbb Wlassics Antal is bekapcsolódott a kör munkájába, s haláláig látogatta összejöveteleiket.95
Céljuk: " a társadalom mûvelt és kifogástalan elemeinek testvéries közelhozása által a társas életi viszonyok megszilárdítása, … népszerû és nyilvános felolvasások útján az értelmi s erkölcsi mûvelõdésnek elõmozdítása, a magyar nyelvnek a társadalmi érintkezésben érvényre juttatása"96 volt. Az igen aktív kör tagjai elsõsorban a földbirtokosok, katonatisztek, ügyvédek, bírók körébõl verbuválódtak.97
Wlassics Antal több mint tíz évig töltötte be a törvényszéki elnöki tisztet, az 1880-as évek elejére (66 éves ekkor) azonban erõsen megromlott egészségi állapota. 1881-ben több hónapon át tartó "hosszas és nehéz" betegségben szenved, a Zalai Közlöny több alkalommal beszámol a "köztiszteletû férfiú" állapotáról, lassú gyógyulásáról.98 Nyugdíjazását kéri, szeretne visszavonulni. 1883 januárjában kapta meg az engedélyt, mely alkalomból "a közügyek terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül" az Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztályának lovagjává nevezte ki az uralkodó.99
1883 januárjában - már nagybetegen - fiához írt, valószínûleg utolsó levelében beszámolt a kitüntetéshez gratuláló nagyszámú látogatóról s üdvözlõ levelekrõl; legjobb barátja, Kovács Kálmán sorait tartva a legmeghatóbbnak leveléhez mellékelve lemásolta fiának. Ebbõl való a rövid idézet: "Mind az amit õ felségétõl s az államtól nyertél, egy becsülettel s önfeláldozással megfutott pályán szerzett érdemek méltó jutalma."100
Fáradhatatlan, több évtizedes tevékenységével nagy közmegbecsülést, tiszteletet vívott ki a városban. 1883. június 21-én - hosszas szenvedés után - 67 évesen hunyt el, temetésén 3-4 ezres tömeg kísérte.
Bátorfy Lajos így jellemezte s búcsúztatta a Zalai Közlöny hasábjain: " ..tiszteletre gerjesztett nemes szívének igazságszeretete." "Becsülte a munkaszeretõt, gyûlölte a henyélõt; tisztelte, emelte az erényt; az országos és megyei ügyeket bensõ meggyõzõdésével kísérte, de legkivált szülõvárosa iránt odaadó, gyengéd szeretettel viseltetett."101

Jegyzetek

1. Zala, 1910. december 25.5.p.
2. Nagy Iván: Családtörténeti értesítõ, II. kötet, Budapest, 1900. 207.p.
3. Nagykanizsa Szent József Plébániahivatal, Esketési anyakönyv 1806. Keresztelési anyakönyv 1808-1811.
4. Nagy Iván i.m. 207-208.p.; Wlassics Antal és Eduárd részére kiadott nemesi bizonyítvány. Zala Megyei Levéltár (A továbbiakban: ZML) Megyei Közgyûlési jegyzõkönyv 1843. augusztus 31. és szeptember 18. 2418. sz.
5. Zalai Közlöny, 1883. június 24. 2.p.; Az 1883. augusztus 4-én kiállított haláleset felvételi íven Sopron város szerepel születési helyeként. ZML V. 1514. Nagykanizsa város Árvaszékének iratai 1883. év II. 232. sz.
6. Kornitzer Béla: Apák és fiúk, Budapest, 1940. II. kötet, 480.p.; Ugyanakkor a Zalai Közlöny 1883. június 24-i (2.p.) írása szerint Budapesten tanult.
7. Zalai Közlöny, 1883. június 24. 2.p.; Nagy Iván i.m. 207.p.
8. Nagykanizsa Szent József Plébániahivatal, Esketési anyakönyv, 1842.
9. Tárnok Alajosról l. részletesen: Zalai Tanügy, 1882. június 16. 92-93.p.
10. ZML Megyei Közgyûlési jegyzõkönyv 1843. augusztus 31. és szeptember 18. 2418. sz.
11. Molnár András: Védegylet Nagykanizsán. In: Zalai Múzeum 7., Zalaegerszeg, 1997. 124.p.
12. U.o. 125.p.
13. ZML Nagy-Kanizsai Takarékpénztár Társaság nagygyûlésének jegyzõkönyve 1845. május 1.- 1847. március 6.; Tripammer Gyula: Adatok a Nagy-Kanizsai Takarékpénztár Rt. Ötvenéves fennállásának történetébõl, Nagykanizsa, 1895. 5., 15., 20-21.p.
14. Kelemen Ferenc: Takarékpénztáraink a közgazdaság és a kultúra szolgálatában, Nagykanizsa, 1927. 49.p.
15. Bácskai Vera: Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején, Budapest, 1988. 198.p.
16. Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben, I. kötet, Pest, 1836. 504-505.p.
17. Zalai Közlöny, 1883. június 24. 2.p.
18. Albanich Flórián városbíró folyamodása Csány László kormánybiztoshoz, Nagykanizsa 1848. június 23. Eredeti tisztázat. Magyar Országos Levéltár (A továbbiakban: MOL) H 103. Magánlevelek I. 151.; A Kanizsai Nemzetõrök folyamodása Csány Lászó kormánybiztoshoz, Nagykanizsa, 1848, június 23. körül. Eredeti tisztázat. MOL H 103. Magánlevelek I./116. Mindkettõt közli: Nagykanizsa és környéke 1848-1849-ben. Okmánytár I. kötet, 62, 65-66.p.
19. Kornitzer Béla i.m. 480.p.
20. Zalai Közlöny, 1883. június 24.2.p.
21. Pesti Hírlap, 1927. április 17. 37. p.
22. Kornitzer Béla i.m. 480.p.; Barbarits Lajos: Nagykanizsa, Budapest, 1929. 169.p.; Mann Miklós: Wlassics Gyula, ELTE Bölcsészettudományi Kar Neveléstudományi Tanszék, Új Pedagógiai Közlemények, Budapest 1994. 7.p.; Kanizsai Enciklopédia, Nagykanizsa, 1999. 360.p.
23. Zalai Közlöny, 1883. június 24. 2.p.
24. Zala megye archontológiája 1138-2000. Zalai Gyûjtemény 50., Zalaegerszeg, 2000. 301.p.; Halász Imre: Zala megye közigazgatása 1849-1860. U.o. 88.p.
25. Zalavármegyei évkönyv a Millenniumra, Szerk.: Halis István - Hoffmann Mór, Nagykanizsa, 1896. 191-192.p.; Barbarits Lajos i.m. 181.p.
26. Györffy János: Dr. Wlassics Gyula élet- és jellemrajza, Nagykanizsa, 1896. 43-44.p.; Molnár Victor: Dr. Wlassics Gyula. Élet- és jellemrajzi vázlatok, Budapest, 1907. 7.p.
27. Wlassics Gyula születési anyakönyve, 1852. március 17. ZML Mikrofilmtár.
28. Lásd 27. jegyzet; Zalai Közlöny, 1883. június 24. 2.p.
29. Halász Imre: A közigazgatás átszervezése és a négycentrumú megye kialakulása, In: Zala megye ezer éve, Fõszerkesztõ: Vándor László, Zalaegerszeg, 2001. 162.p.; Halász Imre szóbeli közlése szerint az 1850. március 2-án kinevezettek között a fizetési jegyzéken nem szerepel Wlassics Antal neve.
30. Nagykanizsai Földhivatal /759/ 6178. betétszámú telekjegyzõkönyv
31. Haláleset felvételi ív, 1883. augusztus 4. ZML V. 1514. Nagykanizsa város Árvaszékének iratai, 1883. év. II. 232.sz. A földterület nem jelentõs értékét, nagyságát mutatja, hogy a házuk melletti telket, igaz a belvárosban, 1867-ben 17500 frt-ért adták el a Takarékpénztárnak.
32. Pesti Hírlap, 1927. április 17. 37.p.
33. Századok, 1926. 1-3. szám, 450.p.
34. Pesti Hírlap, 1927. április 17. 37.p.
35. Zala, 1910. december 25. 5.p.
36. 1845-tõl jegyzõ, 1850. januárban jegyzõvé, majd 1852-ben a lemondott fõjegyzõ helyébe nevezik ki. Késõbb ismét aljegyzõ, kinevezésének idejét nem ismerjük, tisztérõl 1862-ben mond le. Barbarits Lajos i.m. 78-79., 82-83.p.
37. Kornitzer Béla i.m. 480.p.
38. ZML IV. 151.a. A Zalai Cs. Kir. Megyehatóság iratai. Megyefõnöki elnöki iratok. 1857. XX. 13. 24. 697. doboz
39. Foki Ibolya: Zalaegerszeg 1850-1860. A város igazgatási szervezete és tisztviselõi az abszolutizmus idején. In: Zalaegerszegi Füzetek 6., Zalaegerszeg, 2000. 93-94.p.
40. Foki Ibolya i.m. 95., 105.,118.p.
41. Barbarits Lajos a Nagykanizsa c. monográfiában "A városi igazgatás története" c. fejezetben nem említi polgármesterségét. Wlassics Antal neve a kanizsai bírók névsorában szerepel csak "1859" évszám megjelöléssel a 71. oldalon. Utódát, Babochay Jánost 1861. február 23-án választottak meg. (81.p.)
42. Részes kiírás Nagykanizsa 1858. január 21-én vezetett gazdasági választmányi jegyzõkönyvébõl; Részes kiírás Nagykanizsa város gazdasági választmányának 1859. június hó 3-án tartott ülése alkalmával felvett jegyzõkönyvbõl. ZML. Zala Vármegye Bizottmányának iratai 1865-1871. b., Közgyûlési iratok ( A továbbiakban: ZML IV.252. Közgy. iratok) 40/ 1867.; Zalai Közlöny, 1883. június 24.2.p.
43. ZML IV. 259. Zala vármegye tisztiszékének iratai 1862. április 7. 812.sz.
44. ZML IV. 252. Közgy. iratok 40/ 1867.
45. Wlassics Antal levele a Fõispáni Helytartóhoz, 1862. december 28., 1864. december 5., Wlassics Antal levele a megyei hatósághoz címezve, 1864. december 31. ZML IV. 252. Közgyûl. iratok 40/ 1867.
46. Wlassics Antal nyilatkozata a megyei küldöttségnek 1865. augusztus 12. ZML IV. 252. Közgyûl. iratok 40/ 1867.
47. Portier Sámuel h. alispán jelentése Skublics Gyula fõispánhoz, 1865. augusztus 22.; Jelentése Zala megye közönségének több kis- és nagykanizsai lakosok által beadott panaszok megvizsgálására kinevezett bizottságnak, 1865. november 6. ZML IV. 252. Közgyûl. iratok 40/ 1867.
48. Verhás Kristóf levele a Fõispáni Helytartóhoz 1865. június 6. ZML IV.252. Közgyûl. iratok 40/ 1867.
49. Vrantsits Gábor Zala vármegye másodaljegyzõje jelentése az udvari kancellárnak és a fõtárnokmesternek 1865. augusztus 6. ZML IV.252. Közgyûl. iratok 40/1867.
50. A M. Kir. Helytartótanács utasítása Zala vármegye közönségének 1865. szeptember 6. ZML IV.252. Közgyûl. iratok 40/ 1867.
51. Végzés- A Nagy- ás kiskanizsai panaszok iránti intézkedés 1866. február 15. ZML IV. 252. Közgyûl. iratok 40/ 1867.
52. 1865. augusztus 10-én, 13-án Nagykanizsán felvett kihallgatási jegyzõkönyvek, ZML IV. 252. Közgyûl. iratok 40/ 1867.
53. Lásd a 46. sz. jegyzetet.
54. Zala-Somogyi Közlöny, 1865. szeptember 10. 2.p.
55. Jelentése Zala vármegye közönségének a Kis- és nagykanizsai lakosok által beadott panaszok megvizsgálására kinevezett küldöttségnek, 1865. november 6. ZML IV.252. Közgyûl. iratok 40/ 1867.; Zala-Somogyi Közlöny, 1865. november 1. 2.p.; Zala-Somogyi Közlöny, 1865. november 10. 3.p.
56. Zala, 1910. december 25. 5.p.
57. Nagy Samu szerkesztõ levele Wlassics Gyulához. Magyar Országos Levéltár P.1445. 7. doboz. 26. tétel.; Zala, 1910. december 25. 5.p.; Értesítõ a kegyes tanító rendiek vezetése alatt álló nagykanizsai kath. fõgimnáziumról az 1915-16. tanévben, Nagykanizsa, 1916. 48.p.
58. Zala, 1910. december 25. 5.p.
59. U.o.
60. Nagy Lajos: Híres nagykanizsai diákok IV. Wlassics Gyula, Zalai Közlöny, 1924. május 25. 3.p.
61. Önéletrajzi adatok, kéz- és gépirat, MOL P.1445. 1. doboz 4. tétel; Zala, 1910. december 25. 5.p.
62. Divényi Gyula: Magyar Gábor, Értesítõ a kegyes tanító rendiek vezetése alatt álló nagykanizsai katholikus fõgimnáziumról az 1910-11. Tanévben, Nagykanizsa, 1911. 4-10.p.
63. ZML Jegyzõkönyv a nagy-kanizsai kath. al-gymnasium I-sõ osztályú tanulóiról az 1862/3-ik tanév I-II. félévében; Névkönyv a nagy-kanizsai kath. algymnasium II. osztálya tanulóiról az 1863/4. tanév I-sõ és II-ik felében; A III. osztály névjegyzéke az 1864/5-ki tanévrõl a nagy-kanizsai kegyesrendi algymnasumban; A IV. osztály névjegyzéke az 1865/6-ki tanévrõl a nagy-kanizsai kegyesrendi algymnasiumban
64. Györffy János i.m. 15-16.p.
65. ZML A IV.osztály névjegyzéke az 1865/6-ki tanévrõl a nagy-kanizsai kegyesrendi algymnasumban
66. ZML Az 1865/66. tanévben III. osztály, az 1863/4. tanévben IV. osztály, az 1862/3. tanévben IV. osztály tanulóinak névjegyzéke a nagy-kanizsai kath. algymnáziumban.
67. Értesítõ a kegyes-tanítórend vezetése alatt álló nagykanizsai kath. fõgimnáziumról az 1885-86. tanévben, Nagykanizsa, 1886. 66.p.
68. Zala-Somogyi Közlöny, 1865. november 10. 2.p.
69. Önéletrajzi adatok, kéz- és gépirat, MOL P.1445. 1. doboz, 4. tétel; Molnár Victor i.m. 15.p.
70. Barbarits Lajos i.m. 82-83.p.
71. Zala-Somogyi Közlöny, 1868. március 7. 1.p.
72. Zala-Somogyi Közlöny, 1868. október 17. 1.p.
73. Önéletrajzi adatok, kéz- és gépirat, MOL P.1445. 1. doboz, 4. tétel
74. Zala, 1910. december 25. 5.p.; A Zala-Somogyi Közlöny 1862-tõl jelent meg Nagykanizsán, kezdetben havonta háromszor Wajdits József kiadásában. Hatókörét Zala, Somogy megyéken kívül kezdetben Sopron és Vas megyékre is kiterjesztette.
75. Zala-Somogyi Közlöny, 1868. augusztus 1. 3.p.; Zala-Somogyi Közlöny, 1869. augusztus 14. 1-2.p., augusztus 21. 1.p.
76. Barbarits Lajos i.m. 83., 99., 100.p.
77. Kornitzer Bála i.m. 480.p.
78. Barbarits Lajos i.m. 168.p.
79. Kornitzer Béla i.m. 480.p.; Barbarits Lajos i.m. 69.p.
80. Wlassics Gyula: Emlékezés atyámról, Pesti Hírlap, 1927. április 17. 37.p.
81. Zalai Közlöny, 1881. november 3. 3.p.; november 6. 2.p.; Barbarits Lajos i.m. 83.p.
82. Önéletrajzi adatok. Kéz- és gépirat, MOL P 1445. 1. doboz, 4. tétel; Györffy János i.m. 52.p.
83. Zalai Közlöny, 1875. március 28.1, 3.p.; április 4. melléklet; április 11. 2.p.; június 17. 1.p.
84. Zalai Közlöny, 1875. július 4. 2.p.; július 8. 1.p.; július 15. 1.p.
85. Kornitzer Béla i.m. 482.p.
86. Zala, 1910. december 25. 6.p.
87. T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában. Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv 20. Kaposvár, 1989. 131-132.p.
88. 1870-ben 15 125 fõ a város lakossága. Zala megye 1870. évi népszámlálásának eredménye. Összeállította Döme Géza. Zalaegerszeg, 1871. 14.p.
89. A Soproni Ker. és Iparkamarának a Nagym. M. K.Földmívelési, ipar-, kereskedelmi Ministériumhoz intézett 1876. évi statistikai jelentése. II. rész, I. füzet, Sopron, 1878. 538-543., 428-429.p.
90. Kunics Zsuzsa: A nagykanizsai Deák tér története a város fejlõdésének tükrében. Zalai Múzeum 4. Zalaegerszeg, 1992. 209-210.p.
91. Zala-Somogyi Közlöny, 1872. február 8. 3.p.; 1873. október 26. 1.p.
92. Wlassics Antalné levele Wlassics Gyulához 1884. július 30. MOL P. 1445. 8. doboz, 26 tétel; Nagykanizsai Földhivatal /759/ 6178. betétszámú telekjegyzõkönyv
93. Zalai Közlöny, 1883. június 24. 2.p.
94. Zalai Közlöny, 1875. május 23. 2.p.; december 9.2.p.
95. A "nagykanizsai társaskör" gyûléseirõl vezetett jegyzõkönyvek 1883-1901. Thúry György Múzeum történeti dokumentációs tára 72. 375. 1.-2.
96. A Nagy-Kanizsai Társaskör alapszabályai, Nagykanizsa, é.n. 1.p.
97. Kerecsényi Edit: Nagykanizsa társadalma és egyleti élete 1900 táján. Zalai Gyûjtemény 21., Zalaegerszeg 1985. 110-111.p.
98. Zalai Közlöny 1881. június 19. 3.p.; július 28. 2.p.; augusztus 4. 3.p.; szeptember 18. 2.p.
99. Zala, 1883. január 3. 3.p.; Zalamegye 1883. január 14. 3.p.; Zalai Közlöny, 1883. január 11. 2.p. A rendbe való felvétel alapja az alapszabály szerint: "az uralkodóhoz és az államhoz való ragaszkodás feltétlen bizonyítékai, a monarchia javát célzó eredményes munkálkodás, valamint más nagy és közhasznú intézményekben kifejtett tevékenység" volt. Felszeghy Ferenc: A rendjelek és kitüntetések történelmünkben, Budapest é.n. (1943) 329, 334.p.
100. Wlassics Antal levele fiához. Dátum nélküli, 1883. január 25. elõtt keletkezett levél.
MOL P.1445. 8. doboz, 26. tétel
101. Zalai Közlöny 1883. június 24. 2.p.; június 28. 3.p.; Zalamegye 1883. július 1.