A könyvtár és a református templom
Nagykanizsát az eddig ismert írásos források szerint először 1245-ben említik meg egy korabeli határjárás iratán. Útikalauzunk egy olyan körsétát ajánl, mely során sokféle történelmi korszak sokféle emlékével találkozhat a látogató. Kalauzunkat a város történetét feldolgozó Kanizsai Enciklopédia (Nagykanizsa, 1999.) szócikkeiből, Cseke Ferenc Körséta a belvárosban (Nagykanizsa, 1997.) című városismertetőjéből és a Kanizsánkkal az EU-ba (Városnapi pillanatképek. Képeslapok, Nagykanizsa, 2003.) című multimédiás kiadvány Kunics Zsuzsa írta szövegeiből állítottuk össze.
Belvárosi sétánk a Halis István Városi Könyvtár új épületétől indul, és ide tér vissza. A látnivalók sorszámai a kiadványhoz készített térképen is láthatók.
1. Halis István Városi Könyvtár
A könyvtár új épületete Zalaváry Lajos Kossuth-díjas tervező munkája. 2001. augusztus 20-án avattuk, az olvasók 2001. október 1-jén vehették birtokba.
A könyvtár és a református templom |
1934-ben épült a kanizsai Vécsey Barnabás mérnök tervei szerint.
 Az emlékmű az 1940-es években |
A nagykanizsai származású Schless István 1933 októberében 20 ezer pengős adományt tett egy a Fő utat lezáró, Eötvös téren
felállítandó emlékmű létrehozására. Hübner Tibor budapesti építész tervét fogadták el. Az emlékmű még 1934-ben elkészült.
1952-ben ledöntötték, és megcsonkítva a talapzat mögött gödörbe temették. Az idősebb nemzedék emlékei alapján megkezdett kutatás
során 2000 őszén találtak rá az elásott műre. A restaurálást követően 2001. augusztus 12-én nagyszabású ünnepség keretében
avatták fel, az alkotó fia, Hübner Tibor jelenlétében.
4. Szentháromság emlék
A barokk stílusú, 1992-ben felújított Szentháromság szoborcsoportot Inkey Boldizsár faragtatta Graz-ban, 1758-ban. A Szentháromság
allegorikus jelképét és a Mária-szobrot Szent Antal, Szent László király, Szent István király, Szent Imre herceg és Keresztelő
Szent János szobra veszi körül. A mű eredetileg az Erzsébet téren állt, majd az Eötvös térre került, a felújításkor helyezték
a Kossuth térre.
5. Hevesi Sándor Művelődési
Központ
A városunk szülöttéről, Hevesi Sándorról elnevezett művelődési központ 1976-ban átadott épületének tervezője Erdélyi Zoltán,
belsőépítésze Máté András volt. Az épület előtt Németh János domborműve, az előcsarnokban Járási Ildikó tűzzománc képsorozata,
az emeleten pedig Schaár Erzsébet alkotása: Hevesi Sándor mellszobra látható.
6. Felső (városi) templom
1764-ben Nepomuki Szent János tiszteletére egy kisebb barokk temetőkápolnát emeltek itt. 1823-ban hajóit meghosszabbították
és tornyot építettek hozzá. Idővel a templom egyre szűkebbnek bizonyult, ezért 1942-ben, a 18. századi részek lebontása után
az eredetinél nagyobb alapterületű, kereszthajós, modern részt építettek a 19. századi toronyhoz és épületrészhez.
 A Deák tér, szemben a Bankpalota |
7. Bankpalota
A pénzügyi palotát az OsztrákMagyar Bank 1904-ben építtette Hubert József tervei alapján. A bank kanizsai fiókja 1879-től
1903-ig a Takarékpénztár épületében működött. Az épület ma is pénzintézeteknek ad otthont.
8. Bogenrieder-palota
A Bankpalotával szemben álló szecessziós stílusú épületet Bogenrieder József vendéglős és szállodás építtette az 1910-es
évek második felében.
 A Bajer, később Muskátli Cukrászda a századfordulón |
9. Muskátli cukrászda
Bár az épületet többször felújították, a szecessziós jegyeket máig őrzi. Itt működött az elegánsan berendezett Bajer Cukrászda,
majd a híres Makoviczky cukrászda, utoljára a Muskátli cukrászda, sokak szeretett „Musi"-ja, mely idén szűnt meg.
10. A 48-as gyalogezred emlékműve
Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása a Deák téren, amely az ezred első világháborúban elesett hősi halottainak állít emléket.
Az 1798-ban Veronában újjáalakult ezred az 1800-as évek második felétől kizárólagosan zalaiakból állt. Az emlékmű avatására
1934-ben kerülhetett sor, miután a Deák térről az Erzsébet térre helyezték át a Török kutat, s ennek helyére kerülhetett a
12 ezer hősi halott emlékműve. Az ünnepségen részt vett az alkotó, Kisfaludy Strobl Zsigmond is. A kompozíció Petőfi Sándort
ábrázolja egy első világháborús kézigránátos magyar katonával, ugyanis ebben az ezredben szolgált Petőfi 1838 és 1840 között,
18 hónapig.
11. Grünhut-ház
A Deák tér 2. számú épületet (a város legszebb romantikus házát) Grünhut Fülöp gabonakereskedő építtette 1860 körül. Itt
működött híres gabonakereskedésük. A család másik tagja, a 19. század elején élt Grünhut Alfréd híres műgyűjtő volt, jelentős
numizmatikai és metszetgyűjteményét ma a Thúry György Múzeum őrzi.
 Balra a Takarékpénztár, jobbra az Első Magyar Biztosító |
1870-ben nyitották meg a Takarékpénztár utat, a mai Csengery utcát. Még ugyanebben az évben elkészült a Nagykanizsai Takarékpénztár
impozáns székházának utcai része, de a kupolás sarokrész csak 1879-ben épült hozzá. A szomszédos ház megvásárlása, átépítése,
megmagasítása után 1888-ban alakult ki a székház ma ismert, teljes képe. A saroképületet a kanizsaiak Szomolányi Gyula két
világháború közt itt működő női és férfi divatáruházára emlékezvén Szomolányi saroknak is nevezik. 
Itt
volt üzlete ifj. Wajdits József nyomdatulajdonosnak is, aki könyv- és papírkereskedéssel is foglalkozott, s egy ideig a Zalai
Közlöny kiadója volt. A ház előtt áll a Turul szobor, környéke a város kedvenc találkahelye. Istók János szobrászművész alkotását,
a Turulmadarat és az országzászlót 1933 pünkösdjén impozáns ünnepség keretében avatták föl először. A szobrot és az országzászlót
az 1950-es években eltávolították és beolvasztásra ítélték, de a gépgyár munkásai megmentették. Újraavatására 1990-ben került
sor. Az utóbbi időben a Turul szobor előtti téren állnak a könyvheti sátrak.
13. Az Első Magyar Biztosító palotája
Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1857-ben létesített ügynökséget Nagykanizsán. Az 1910-es években épült palotájuk
stílusában az eklektika és a szecesszió elemei egyaránt megtalálhatók.
14. A Dél-Zalai Takarékpénztár székháza és a
Bazár-udvar
Az épületek helyén 1881 előtt Kiss József gombkötő emeletes háza állt, valószínűleg itt lakott Hoffmann Mór tanár, s itt született 1873-ban fia, Hevesi Sándor. Az épület mellett egy földszintes ház állt. Az 1870-ben alapított, főleg mezőgazdasági hiteltevékenységet folytató Dél-Zalai Takarékpénztár székházát és a bérlakásokat 1881-ben építették fel.
A két udvart hajdan sok üzlet vette körül, innen ered a még ma is használt Bazár-udvar elnevezés.
Az átadás után, 1881-től 1901-ig az új épület emeletén bérelt helyiségeket _ olvasó-, játszó- és társalgó termet _ a Nagykanizsai
Társaskör. Itt működött a kor legismertebb kanizsai fényképésze, Mathea Károly üzlete is. 1989-ben az épületet felújították,
s hangulatos díszudvart alakítottak ki benne, ahol nyaranta koncerteket is hallgathat a város zeneszerető közönsége.
 A zsinagóga |
A zsinagóga egyszerű külsejű klasszicista épület. 1807-22 között építette a 375 tagú zsidó hitközség a Batthyányak támogatásával. A zsinagóga jó akusztikájú, nagy belső térrel rendelkezik, a város koncerttermeként is működik.
Az akkori rendelkezések szerint a zsinagóga az utcafrontra nem épülhetett, ezért építhették az 1820-as években elé a zsidó
hitközség ugyancsak klasszicista házát. A Zsidóház fölszintjén működött a híres Fekete Sas patika. A patika majdnem teljes
bútorzata ma a múzeum várostörténeti kiállításán látható. A másik földszinti üzlethelyiségben a Magyar Divatcsarnok, Fürst
József divatüzlete működött az 1920-30-as években. 1944-ben a zsidóházban és a Zsinagógában hozták létre a nagykanizsai gettót.
1944. október 26-28-án itt gyűjtötték össze a város és környékének 3000 zsidó lakosát, hogy Németországba hurcolják őket.
Emléküket a Zsinagóga bejárata mellett elhelyezett emlékoszlop őrzi.
16.
Vasemberház
A 18. században barokk stílusban emelt épület, eredetileg a Batthyány család vendégfogadója volt, később földszintjén üzleteket,
az emeletén lakásokat alakítottak ki. A 19. század első felében sörháznak nevezték. A századfordulón Bettelheim és Guth vasüzlete
„A Vasemberhez" az épület középső részén, az 1865-ben alapított Unger Ullmann Elek-féle híres vaskereskedés a sarokrészen
működött.
17. Alsótemplom
A barokk épületegyüttes a város legértékesebb műemléke. 1702-14 között a ferencesrend építette a lebontott vár tégláiból.
A falakon és a szentély kupoláján stukkós domborművek, a falak mentén díszes mellékoltárok láthatók. A szenteltvíztartót eredeti
török sírkőből faragták. A főoltár képét G. F. Sambach festette 1770 körül. A legnagyobb értékűek mégis a barokk faszobrok.
Megtekintésre érdemesek a sekrestyében lévő faragott barokk szekrények. Ugyancsak barokk stílusú a kétszintes kolostor, mely
közvetlenül a templomhoz simul. Fő része egy belső udvart körülzáró négyszögletes épület, ehhez kapcsolódik egy L alakú szárny.
Szép, intarziás ajtaját a múzeum őrzi. 1950 után az épületben kollégium, majd 1988-tól 2001-ig a kanizsai Városi Könyvtár
működött, ma újra egyházi tulajdon.
 Az Erzsébet téri piac egy régi képeslapon |
A város főtere. 1927-ig piac működött itt. 1927-ben a városrendezési terv már dísztérnek tekintette, ekkor nyerte el mai
alakját.
 A 20. honvéd gyalogezred emlékműve, mögötte a Városháza |
Hybl József alkotása az ezred első világháborúban elesett hősi halottainak állít emléket. Az emlékmű költsége a háborút túlélt bajtársak adományaiból, a budapesti Vigadóban tartott díszhangverseny jövedelméből és a városi tanács hozzájárulásából gyűlt össze.
Az Erzsébet teret nyugatról a Városháza háromszintes, szinte teljesen dísztelen épülettömege zárja le. Az 1930-as években
a törvénykezés céljaira építették, innen a Törvényház elnevezése is. Jelenleg a városi közigazgatás, illetve a bíróság székhelye.
20. Kvártélyház
1740-ben építették a vár tégláiból fogadó céljára. Később Zöldfa Vendéglő és Szálloda néven a Dunántúl egyik legnagyobb
fogadója volt, kényelmes szobákkal és nagy istállókkal. Nagytermében messze földön híres bálokat rendeztek, de mellette színházi
előadásokat és hangversenyeket is tartottak. 1880-ban átalakították, és a törvényszék vette át. 1943-45 között internáló tábor
volt. Ma a Bólyai János Általános Iskola működik falai közt.
21. A Díszkút
Tersánczky József orvos tett javaslatot először arra, hogy a Deák tér fásításával együtt a tér délnyugati részén artézi
kutat is fúrassanak, mely „bő vizével a tűzoltóknak gyors használatul szolgálhatna". A kút 1879-ben készült el. Szögletes
kőmedencéje a szájhagyomány szerint Kanizsa török kori várából származik, ezért a kanizsaiak később Török kútnak nevezték
el. A kút 1934-ben átkerült az Erzsébet térre. Most szép tetővel fedve, felújított állapotban a Batthyány kastély (múzeum)
udvarán áll.
22. Művészetek Háza
(Kiskastély)
A Művészetek Háza elnevezést ez az 1996-ban felújított neoklasszicista villa kapta. Ma képtár és előadóterem, állandó kiállításán
Z. Soós István alkotásai és a Sass-Brunner hagyaték látható.
23. Arany Szarvas Vendéglő
A méltán híres Arany Szarvas Szálloda és Vendéglőt Knortzer György vendéglős 1875 áprilisában kezdte építeni. Annak idején két épületben működött a fogadó: az egyikben a szálloda, kávéház, a másikban étterem fogadta a vendégeket. A 32 szobás fogadó a vidék egyik legmodernebb szállodája lett, falai közt főhercegek, miniszterek, előkelő külföldi vendégek szálltak meg.
Az 1930-as évek végén a Háry János vezette „Kis szarvas" vendéglő működött az épületben. 1942-től 1950-ig Szever József vezette itt a jónevű „Szever Vendéglőt". A vendéglő államosítása után évtizedekig a Rózsakert étterem működött itt. Ma leginkább cipőboltjáról ismerik.
Az Arany Szarvas mozitörténete is érdekes: 1910-ben a szálló bérlője, Haas Vilmos működtetett itt először mozgóképszínházat,
majd Brónyai Lajos Uránia (később Saturnia) mozija működött itt. 1911 szeptemberében ismét Haas Vilmos nyitott itt mozit Edison
néven. 1913 nyarán költözött ide a korábban a Polgári Egyletben működő Holzer Samu-féle Uránus mozi, ami 1915-ben Berlin,
1919-től Világ nagymozgó néven tartott vetítéseket.
24. Batthyány kastély, a Thúry György Múzeum kiállítása
A többször átépített kastély, amit a kanizsaiak „hercegi várnak" is mondanak, Kanizsa legrégibb épülete, 1705-12 között épült. Grasics Jakab báró a vár köveiből építtette. 1743-ban Batthyány Lajos nádorispán lett a város ura, ettől kezdve a Batthyány család uradalmi tiszttartói háza lett.
Az épület funkciója többször változott, jelenleg a Thúry György Múzeum épülete, az utca felől üzletek sorakoznak.
A volt kanizsai várkapitány, Thúry György nevét
viselő múzeum fennállásának 50. évfordulójára készített tárlat legizgalmasabb része a 18-19. század fordulója hangulatát visszaidéző
üzlethelységekkel teli utca és a polgárlakás. Az életszerűen berendezett Fekete Sas patika, kalapos műhely, szatócsbolt közötti
kis hirdetőoszlopos téren kiskanizsai kofa árul. A polgárlakás dolgozószobájának eleganciája, gyermekszobájának kedves zsúfoltsága
hűen és intenzíven adja vissza a „békeidők" hangulatát.
A múzeum története összekapcsolódik a könyvtáréval, joggal tekinti alapítójának Halis Istvánt mindkét intézmény. A múzeum előzményének az 1900-as évek elejétől kialakuló „régiségtár", a piarista gimnázium gyűjteménye tekinthető.
1913-ban Halis István városi tanácsost nevezték ki a Városi Könyvtár és Múzeum élére könyvtárosnak és múzeumőrnek, aki 1919-ig hivatali szobájában gyűjtötte a könyveket és a régiségeket. Ezután a Városházán adtak át két szobát erre a célra.
|
|
1923-ban az új gimnáziumban (Sugár u.13.) rendeztek be négy szobát a múzeum és könyvtár számára. Halis István 1925-ig vezette a két gyűjteményt, azután a kegyesrendi tanárok látták el a teendőket. 1949 tekinthető a mai értelemben vett múzeum alapítási évének. 1950-ben már külön működött a múzeum a könyvtártól. 1951 elején vette fel a „Thúry György Múzeum" nevet.
Legrégebbi gyűjteményrésze a Numizmatikai és metszetgyűjtemény.
Grünhut Alfréd módos gabonakereskedő, bankár, a város ismert műgyűjtője volt. 1919-1920-tól gyarapította a múzeumot a Grünhut által ajándékba adott, illetve tőle 1922-ben megvásárolt híres metszet- és numizmatikai gyűjtemény. A mintegy 4000 darabos éremegyüttes tette kiemelkedővé a numizmatikai anyagot, mely a Dunántúl egyik meghatározó gyűjteményévé fejlődött.
Ugyancsak régi gyűjteményrész a mai Történeti dokumentációs tár.
A gyűjtemény alapját Bátorfi Lajos, a Zalai Közlöny szerkesztője hozta létre 1885-ben, amikor a városnak 87 régi okmányt és nevezetes kéziratot ajándékozott. A második világháború utolsó napjaiban súlyos veszteség érte a gyűjteményt, a német, majd a bolgár csapatok számos iratot, könyvet tüzeltek el. A megmaradt várostörténeti értékű kéziratos könyvek, tanácsjegyzőkönyvek, céhiratok, szerződések, periratok együttese képezi azóta is a gyűjtemény legértékesebb magját. Az 1970-es évektől főként családi adomány útján gyarapodott a tár.
A Helytörténeti tárgyi gyűjtemény törzsanyagát főként a „régiségtár"-tól örökölt fegyver- és pecsétgyűjtemény alkotta. Az 1960-es években a tervszerű gyűjtés eredményeként megtízszereződött a műtárgyak száma. Jelentős ipartörténeti együttes jött létre: közel kétezer a kanizsai mesterektől ajándékba kapott és vásárolt csizmadia, cipész, kovács, kötélverő, szitás, kádár, bádogos, kézimunka előnyomó, kalapos, cukrász és más műhelyekből származó szerszámok s műhelyberendezések száma. A gyűjtemény páratlanul gazdag a századforduló emlékeiben: jelentős számú bútort, lakásfelszerelési eszközt, használati tárgyat, játékot, lakástextíliát, viseleti darabot őriz.
A piarista tanárok által létrehozott szerény Néprajzi gyűjtemény a háborús években elpusztult. Leggazdagabb a viseleti darabok, a szőttesek, a játékok és a kismesterségek tárgyainak gyűjteménye, szebbnél szebb karcolt, vésett, spanyolozott díszű darabokat őriz hajdani pásztorok hagyatékából is.
A város és környékének
régészeti kutatása, és a
Régészeti
gyűjtemény története rövid múltra tekint vissza. Talán a legjelentősebb
leletmentést Méri István vezette a vár területén 1953 és 1958 között. Azóta több ásatás is
folyt Kerecsényi Edit, Müller Róbert, Kalicz Nándor és Horváth László
vezetésével,
árpád-kori, római és kelta telepekről többezer tárgy vár bemutatásra,
meghatározásra a kanizsai és becsehelyi raktárakban.
A fontosabb ásatások a következők voltak: Kalicz Nándor: Nagykanizsa-Sánc, Becsehely (rézkor, újkőkor); Horváth László: Miklósfa (kelta temető), Nagykanizsa-Billa (rézkor), Nagykanizsa-Inkey kápolna (rézkor-római kor), Nagykanizsa-Katonatemető, -Alsóerdő, -Felsőerdő, Nagyrécse, Gelsesziget (római halomsírok), Nagykanizsa-Bilkei-dűlő (késő bronzkor), Sormás, Újudvar, Hosszúvölgy (római), Kiskanizsa (kelta), Palin (újkőkor), Magyarszerdahely (kelta és római); Vándor László: Újudvar, Romlott vár, Bajcsa, Nagykanizsa-Tungsram (középkor). 1999 augusztusában elkezdődtek az M7 és M70 autóutak megelőző régészeti feltárásai, melyek hatalmas mennyiségű leletanyaggal gyarapítják tovább a gyűjteményt.
A Thúry György Múzeumban 1955-ben elkülönített Képzőművészeti gyűjtemény törzsanyagát néhány helyi művész festményén kívül a Grünhut Alfréd adományozta metszetgyűjtemény alkotta. Az együttes történelmi tárgyú _ főként a kanizsai várral kapcsolatos _ XVII. századi rézmetszetekből, rézkarcokból, s néhány, ezek alapján készült XIX. századi akvarellből, litográfiából áll. Később esetlegesen, alkalomszerűen folyt a gyűjtés. Mindezek ellenére számos hazai, kitűnő kvalitású alkotással sikerült így a gyűjteményt gyarapítani, többek közt Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Egry József, Gulácsy Lajos, Barcsay Jenő műveivel. Jelentős provinciális barokk faszobrok is kerültek ekkor a múzeumba. (Gyűjteményeinek történetét a múzeumtól kapott kézirat alapján állítottuk össze.)
25. Városi Színház (mozi)
A magyaros stílusú
épület 1927-ben Medgyaszay István tervei szerint
készült. Homlokzati freskói
színpadi jeleneteket
ábrázolnak a Bánk bán, a Falu
rossza és a János vitéz című
darabokból. Az épületben utoljára filmszínház
működött, ma felújításra és
hasznosításra vár.
Várkapu emlékmű és a Cigány Holocaust emlékmű
A kanizsai várat Kanizsai II. Miklós kezdte el építeni, az építés valószínűleg 1393-ban fejeződött be. A Kanizsai családtól
a Nádasdyakhoz került, majd újra királyi végvár lett. A törökök 1600-ban foglalták el. 
Minden
birtokos átépítette a kor igényei szerint. 1690-ben szabadult fel a török uralom alól, majd 1702-ben lebontották, így semmilyen
emlékhely nem maradt a vár területén. 
A
kanizsai polgárok többször is próbálkoztak emlékhely kialakításával, végül 1996-ban készült el az ipartelep mögötti parkban
a stilizált várkapu. Az előtte látható mellszobor Vörös János szobrászművész alkotása, a vár leghíresebb kapitányát, Thury
Györgyöt ábrázolja.
A Várkapu mögött áll a Cigány Holocaust emlékmű, mely a második világháború cigány áldozatai emlékére készült 1991-ben. A fából faragott emlékmű Csávás Csaba alkotása.
Inkey sírbolt
Az 1768-ban épült négykaréjos alaprajzú barokk kápolnát Inkey Boldizsár, családjának legjelentősebb birtokszerzője emeltette.
Kupolaboltozatos kápolna, tetején kicsiny, nyolcszögletű toronnyal, falát lapos pilaszterek tagolják.
A vasútállomás
A kanizsai vasút története a vasút hőskorszakába nyúlik vissza. A Kanizsa - Prágerhof szakasz 1860-ban, a buda(pest)i 1861-ben,
a soproni 1865-ben, a barcsi 1868-ban nyílt meg. A vasútállomást 1861-ben Carl Schlimp tervei alapján építették, ekkor
vonatfogadó csarnok is csatlakozott az állomás épületéhez. A fából és díszes vaselemekből készült csarnokot rossz állapota
miatt 1940-ben lebontották. A vasútállomás épülete az 1950-től végzett folyamatos felújítás után nyerte el mai arculatát.
A peronon a Déli Vasúti emlkétábla, Rétfalvi Sándor szobrász alkotása látható.
 Első világháborús hősi temető |
1916-ban az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadikórháza épült a városban. A gondos ápolás mellett is sokan haltak itt meg, 1100 katona. Európa szinte minden nemzetének fiai nyugszanak az első világháborús hősi temetőben. A második világégés német, bolgár és a Szovjetunióból származó áldozatainak szépen gondozott sírkertje csatlakozik ehhez, együtt igazi nemzetközi emlékhellyé, sajátos látványossággá teszi a város temetőjét.
A Nagykanizsa című 1929-ben, Barbarits Lajos szerkesztésében megjelent, máig egyedülálló, a város életének széles területeit bemutató városmonográfia 216-227. oldalairól idézünk:
A Casino százágyas kórházában 1915-ben 1399, a Munkapáholyban 31 ágyon 450, a Szanatóriumi Egyesület 27 ágyas kórtermében 514 sebesültet ápoltak. A háború kitörésétől számított első kilenc hónap alatt 30.830 sebesült és beteg vette igénybe a nagykanizsai Vörös Kereszt és fiók-kórházainak szolgálatát. Ezek közül 1915 végéig 190 került ki a nagykanizsai katonatemetőbe. A katonai tartalékkórház ugyancsak tömve volt sebesültekkel.
Csak 1916 év októberére szabadultak fel az iskolák és egyesületi helyiségek, amikor is az összes sebesülteket, betegeket 3600 volt ekkor a számuk az elkészült, új, hatalmas katonai kórház-városrészbe (mai barakktelep) vitték át.
A tervek annyiban szenvedtek változást, hogy a barakkokból nem járványkórház lett, hanem ide vonták össze az ekkor összesen 3600 beteget ápoló tartalékkórházakat is. Így az 1916-17-es iskolaév elejével a város iskolái egymás után visszaköltözhettek saját falaik közé, az új kaszárnyával pedig felszabadultak azok a középületek, melyeket eddig csapatelhelyezésekre vett igénybe a hadvezetőség.
Maradt még Nagykanizsának a világháborúból 57 vitézzé avatott katonája: 20 tiszti és 37 legénységi vitézt avattak Nagykanizsa lakosai közül.
Maradt ezenkívül Nagykanizsának a maga ezernyi gyászán kívül egy hősi temetője, amelyben az itteni kórházakban elhalt különféle nemzetiségű 1100 hősi halottat temettek szomorú, katonás rendekben egymás mellé.
MAORT-lakótelep
A temető mellett nyújtózik a MAORT-lakótelep. 2001. december 5-én a telep sarkánál a Papp Simon sétány elején a MAORT-telep létrehozóinak tiszteletére emlékoszlopot állítottak. Az emlékoszlopon a telep alaprajza mellett dr. Papp Simon, dr. Gyulay Zoltán és Bősze Kálmán domborművű képmása látható. Udvardi Gézának a Pannon Tükör 2002. évi 3-4. száma 64-65. oldalán megjelent írása _ Emlékoszlopot állítottak a nagykanizsai MAORT-lakótelep létrehozóinak tiszteletére _ az emlékoszlop felállítása kapcsán összegzi a telep történetét. Ebből az írásból idézünk:
A Magyar Amerikai Olajipari RT. (MAORT) mérnökeit és vezető tisztviselőit úgy szerződtette, hogy részükre természetbeni lakást, fűtést és világítást biztosított. Nem feledkeztek el ugyanakkor a fizikai dolgozók és kisebb beosztású tisztviselők letelepítését szolgáló lakások építéséről sem. A kőolaj megtalálásával szinte egy időben, 1938-ban már megkezdődött a bázakerettyei lakótelep építése, majd az 1940 után megtalált Lovászi kőolajmező dolgozói részére is építettek lakásokat. A lakótelepeken étkezde, üzletház, munkásotthon (mozi és kultúrház), orvoslakás és orvosi rendelő is épült.
Nagykanizsán dr. Krátky István polgármester rendkívüli segítőkészségével jutott az olajipar ahhoz a területhez, ahol 1942-ben kezdődött meg a mai napig idegenforgalmi látványosságként is ismert lakótelep építése.
Több neves építész tervét is tanulmányozták, és végül dr. Kotsis Iván építészprofesszor lakóházterveit alapul véve tervezték meg a nyeregtetetős, cserépfedeles, ház mögötti terasszal, virágablakkal, beépített bútorokkal ellátott, különböző nagyságú de mindegyik tágas épületeket. A telep tervezésének, kivitelezésének „szellemi atyja" Bősze Kálmán erdőmérnök volt, aki már soproni egyetemi évei alatt építésztervezőként és komoly építkezések „pallérjaként" is komoly gyakorlatot szerzett. Bősze Kálmán erdőmérnök hozzáértése ma is látszik a telepen, a bokrok, örökzöldek, a „bőszeszakáll"-t termő fák mind rá emlékeztetnek. Bőszének az volt a célja, hogy a telep csöndjével, klímájával, kényelmével üdülőtelepi jellegű, az itt lakók teljes pihenését és munka utáni kikapcsolódását biztosítsa. Nem tervezett a házak közé elválasztó kerítéseket, nem engedte meg a lakótelepi házak mellett a disznóólak, csirkeudvarok, veteményes kertek kialakítását, hangoztatta, hogy az olajipar dolgozói keresnek annyit, hogy táplálékukat az üzletekben megvehessék.
Tervezőként Bősze Kálmán elképzeléseit Póra Ferenc kultúrmérnök, aki helyettese volt, továbbá Berkes József, Keresztes Győző, Viktor Cör fektették le, kivitelezőként Dombay János, Séger Imre, Oszoha Géza, Pásztor Zoltán, Bányai Miklós, Faragó László, Hegyi István technikusok és építőmesterek valósították meg akaratát.
A Hevesi Sándor Általános Iskola védett udvara
Ma még rendkívülinek mondható az a jelenség, melyről a következő írás beszámol. Ahogy az oázis különleges szépsége és életet adó vize, zöld vegetációja megszakítja a sivatag egyhangú tengerét, úgy képez különleges foltot Nagykanizsa keleti városrészének betonsivatagában a Hevesi Sándor Általános Iskola udvara. Az emberi akarat és lelkesedés alakította ki a sivár környezetben ezt a szép kertet. Néhányak ötlete, szorgos keze, és tanári irányítás mellett a diákok gondossága, ma pedig már egy város helyi rendelete és figyelme segíti, hogy tartós „jelenség" legyen ez a tündérkert. Olyan országosan is követendő és követhető példa jött itt létre, mely akár osztálykirándulások, pedagógiai tapasztalatcserék egyik állomása is lehet. Az iskola tanárának, a „természet-kedveltető" pedagógusnak, Lengyák Istvánnak tollából való írás részleteivel mutajuk be a kertet.
A nagykanizsai Hevesi Sándor Általános Iskola átadásakor a szünetudvar és a sportudvar szinte teljesen csupasz volt. Az udvart szerencsére teljesen körbekerítették. Ez tette lehetővé a lakótelepi környezetben a saját kert kialakítását.
A kialakuló kertet látva a szülők is bekapcsolódtak a növények számának gyarapításába. A gondnoki lakás körül lassan megszületett egy kis virágoskert. A konyha előtti területen szivarfa, tulipánfa, magnólia, olajfa, orgona, díszbarack, duglász- és ezüstfenyő növögetett. Az épület egyik falának oldalán sodort- és szomorúfüzek váltakozó sorát telepítettük. A szünetudvar és a salakos futópálya közé tujasövényt ültettünk. A kert északi kerítése mellett nyírek, lucfenyők, mályvacserjék indultak fejlődésnek.
Az iskola tantervébe illeszkedő kirándulások, táborozások olyan helyekre juttatták el tanulóinkat a „panel környezetből", ahol megérthették a természet, a környezet megóvásának fontosságát, s ezt saját parkjukban aztán meg is élhették. Most már cél lett egy olyan kert létrehozása, melynek segítségével hatásosabbá lehetett tenni a gyerekek környezettudatos nevelését, a biológia és a környezet órákat.
1997-ben kerülhettek a botanikai ismertető táblák is a növények mellé.
Az iskolakertben ma már majdnem 150 növényfaj és változat él, egyharmaduk hazánk természetes növénytakaróját képviseli.
Családlátogatásokon tapasztaltuk, hogy a kert fejlődésével arányosan nőtt azoknak a családoknak a száma, ahol a gyerekek gondozni kezdtek otthon valamilyen növényt.
Az első növény elültetése után 14 esztendővel, 1996. májusában a város önkormányzata a veszprémi természetvédelmi igazgatóság javaslatára a kertet, a benne található botanikai értékek alapján védetté nyilvánította.
A kert az elmúlt tanévben megtelt. Ám az első osztályosok is szerették volna elültetni a maguk fáit, cserjéit, virágait. És akkor felfedeztünk egy ápolásra szoruló, üres, gazos-füves, két hektáros területet a panelházak között. A majdani fasorok kicsiny csemetéinek közös elültetésével itt alapítottuk meg diákjainkkal 2000. április 27-én városunk napján a felsővárosi sétakertet, hivatalos nevén a Székelykertet.
