A járvány idején felhasználva azt, amit az elmúlt két évtizedben megtapasztaltunk, újragondoltuk könyvtárunk elrendezését.

Megfigyeltük, hogy szívesen ülnek a polcok közé a látogatóink. Itt zajlanak a személyes beszélgetések, ilyen helyre telepednek a csoportosan tanulók, itt feledkeznek bele először egy-egy frissen fellapozott könyvbe olvasóink.

Folyik a könyvtár bensőségesebbé tétele (album)

Ezeknek a bensőségesebb együttlétet, vagy éppen személyes visszahúzódást biztosító kisebb tereknek a kialakítására törekedtünk a gyűjteményünk újfajta elhelyezésével. Ugyanazok a könyvállványok (polcok) kitartó szerelési és mozgatási munkánk eredményeként derűs, friss hangulatú, felfedezésre hívó „tájjá” alakították az eddig katonás polcozású könyvtárat.

Alig várjuk, hogy kiderüljön, jól gondoltuk-e.

Régimódi történet

Ebédszünet idején érdemes kikukkantani a városba. Már nagykabátot és maszkot sem kell húzni. Mások is érzik a tavaszt. Kedves olvasónk éppen emeleti erkélyéről tart fogadóórát. Én is bejelentkezem az utcaszintről. Örülünk egymás látásának. Érdeklődik a könyvtár felől, majd visszalép a szobába és újságokkal a kezében lép újra a balkonra. Tudakozódik, elvinném-e a szokásos ajándékát a Halisba. (Kanizsán ritka hetilapot járat, kis idő után behozza könyvtárba, hogy minden látogatónk olvashassa.)  

A tavaszias hangulat mellett könyvtárunk (városunk) gazdagodásának jóleső érzésével térek vissza a munkába.