Év: 2024

Azolo Veresegyházon

halisistvan

2024. februári veresegyházi látogatásunk arra szolgált, hogy megismerjék Azolo lehetőségeit, és egy a város évfordulójára kiírt olvasási játék eszköze lehessen Azolo. Az Azolóban tárolt adatok alapján márciusban és áprilisban ennek a felhívásnak köszönhetően kb. 20 fő 120 olvasmányához tartozó kérdőívet töltött ki, ami átlagosan havi 3 könyvet jelent. Ha ezeknek a könyveknek csak egy részét olvasták el Azolo és a játék kedvéért, akkor is már olyan számnál vagyunk, amit örömmel regisztrálnánk az iskoláskorúak körében az egész ország területén. Ebben a tempóban gyorsan össze fog gyűlni a 25 könyv játékosonként az év végére.

Ezúton is köszöntjük a 25 éves Veresegyház városát!

A látogatásunk fotói

Véget ért a Hadak útján előadássorozat ez évi első évada

halisistvan

A 14. előadással, amit Fülöp András főtörzsőrmester, hadszíntérkutató és Szekér Imre Tibor had- és helytörténetkutató tartott, sikeresen lezajlott az utolsó előadás. Témája azoknak a zalai honvédeknek a sorsa volt, akik az első világháborúban kiérdemelték az Arany Vitézségi Érmet.

Az előadás után hagyományteremtő szándékkal került megrendezésre a Zala vármegyei születésű, első világháborús Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonák leszármazottainak találkozója.

Az eseményt Gredics Péter gyűjtő egyenruha- és fegyverkiállítása színesítette.

Köszönjük az érdeklődést, reményeink szerint ősszel folytatódik a programsorozat.

Képes beszámolónk

Kanizsai szerző mutatta be munkáját

halisistvan

Nagykanizsai vonatkozású könyvbemutatóra került sor könyvtárunkban. Vendégünk Melegáné Csóti Ágnes volt, aki Karnevál, koronavírus idején című regényét mutatta be. A kisregény egy török korban játszódó szerelmi történettel kezdődik, a mű érdekessége, hogy Nagykanizsán játszódik. Sokat tudhattunk meg az írás, az önkifejezés fontosságáról, az alkotás öröméről.

Külön köszönet a szervezésben való segítségért a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó Hölgyklubjának.

Képes beszámolónk

Kanizsai évfordulók – városunk jeles napjai

halisistvan

Országszerte folyt a honvédség szervezése, s mindig újabb és újabb honvéd zászlóaljak alakultak. Zala vármegye mindig az elsők közt volt, ha a hazát vész fenyegette. Sietett is kiadni újabban is a rendeletet önkéntesek toborzására. E végből megindult az egész megyében a mozgalom. Nagykanizsán még mindig jártak horvátok, de azért a toborzás még is megkezdődött szeptember vége felé.

Az önkéntesek a városházánál jelentkeztek, kiknek meg lett ígérve: harc után ezer pengő forint, vagy tíz hold szántóföld; a rokkantaknak örökös eltartás. (…)  

A zalai önkéntesek csapata volt később a híres 47-dik zászlóalj. Első őrnagyuk Ghika Jenő; azután Inkey Kázmér, ki utóbb, mint ezredes, végigharcolta az egész hadjáratot, s szuronytámadásairól híres volt. Izsaszeg, Vác, Nagy-Salló látta vitézségöket! Budavár ostrománál ők voltak az elsők, akik a várfalára kitűzték lobogójukat.  

Cser József: Nagykanizsa a szabadságharc alatt (42. oldal)