Kanizsai évfordulók – városunk jeles napjai – 92 évvel ezelőtt indult és érkezett az első „filléres vonat”

A világgazdasági válság okozta megrázkódtatás, a teher- és személyforgalom gyors csökkenése a MÁV-ot sem hagyta érintetlenül. A forgalom-élénkítés egyik sajátos eszköze volt az 1930-as években elindított „filléres gyorsvonat” akció. Ez lényegében egy kiránduló vonat volt, amelyben a fővárosiaknak lehetőségük nyílt nagyon olcsón egy hajnali vonattal egy vidéki városba utazni, ahonnan aznap este haza is térhettek. Az akciót kiterjesztették az ország nagyobb városaira is. Nagykanizsa nagyon lemaradt a szervezésben, hiszen a városban még csak vitatkoztak a filléres vonatok szükségességéről, miközben 1932-ben Pécsre egy nap alatt 1200 budapesti ember utazott le, s ezzel egy időben Szekszárdról és Eszékről is érkezett a városba egy-egy vonatnyi ember, amelynek utcáin 3000-4000 ember tolongott. A vasútnak új lehetőségei is keletkeztek, hiszen megindult a labdarúgó mérkőzésekre való szurkolóutazás: például Budapestről Kaposvárra 1932 tavaszán kétvonatnyi szurkoló utazott a Somogy – Ferencváros profi labdarúgó mérkőzésre. Látva a sikereket, két hónappal később, 1932. május 29-én már Kanizsáról is indult filléres vonat Budapestre, s június 5-én megérkezett az első ilyen szerelvény a fővárosból.

Nagykanizsa városi monográfia 3. kötet 227. oldal

Gyógynövények a könyvtárban

Még néhány napig láthatók ilyen nagy számban azok a gyógynövények, melyeknek a bemutatására szerdán került sor a könyvtárban. A későbbiekben ebből a nagy válogatásból egy-egy kisebb csoport bemutatására készülünk. Csoportok, osztályok jelentkezése esetén újra nagyobb számban is bemutatjuk őket egy-egy ismertető keretében. Halis gyógynövényes portája mostantól folyamatosan látható lesz az épületünkben. Köszönjük szépen a Loco-Motiv Közösségi Alapítvány Nagykanizsa támogatását, melynek segítségével bővíteni tudtuk könyvtárunk egyre gazdagodó zöld programját. Bolf László nélkül nem sikerült volna. Köszönjük.

Képes beszámolónk

Azolo Veresegyházon

2024. februári veresegyházi látogatásunk arra szolgált, hogy megismerjék Azolo lehetőségeit, és egy a város évfordulójára kiírt olvasási játék eszköze lehessen Azolo. Az Azolóban tárolt adatok alapján márciusban és áprilisban ennek a felhívásnak köszönhetően kb. 20 fő 120 olvasmányához tartozó kérdőívet töltött ki, ami átlagosan havi 3 könyvet jelent. Ha ezeknek a könyveknek csak egy részét olvasták el Azolo és a játék kedvéért, akkor is már olyan számnál vagyunk, amit örömmel regisztrálnánk az iskoláskorúak körében az egész ország területén. Ebben a tempóban gyorsan össze fog gyűlni a 25 könyv játékosonként az év végére.

Ezúton is köszöntjük a 25 éves Veresegyház városát!

A látogatásunk fotói

Véget ért a Hadak útján előadássorozat ez évi első évada

A 14. előadással, amit Fülöp András főtörzsőrmester, hadszíntérkutató és Szekér Imre Tibor had- és helytörténetkutató tartott, sikeresen lezajlott az utolsó előadás. Témája azoknak a zalai honvédeknek a sorsa volt, akik az első világháborúban kiérdemelték az Arany Vitézségi Érmet.

Az előadás után hagyományteremtő szándékkal került megrendezésre a Zala vármegyei születésű, első világháborús Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett katonák leszármazottainak találkozója.

Az eseményt Gredics Péter gyűjtő egyenruha- és fegyverkiállítása színesítette.

Köszönjük az érdeklődést, reményeink szerint ősszel folytatódik a programsorozat.

Képes beszámolónk

Kanizsai szerző mutatta be munkáját

Nagykanizsai vonatkozású könyvbemutatóra került sor könyvtárunkban. Vendégünk Melegáné Csóti Ágnes volt, aki Karnevál, koronavírus idején című regényét mutatta be. A kisregény egy török korban játszódó szerelmi történettel kezdődik, a mű érdekessége, hogy Nagykanizsán játszódik. Sokat tudhattunk meg az írás, az önkifejezés fontosságáról, az alkotás öröméről.

Külön köszönet a szervezésben való segítségért a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó Hölgyklubjának.

Képes beszámolónk

Kanizsai évfordulók – városunk jeles napjai

Országszerte folyt a honvédség szervezése, s mindig újabb és újabb honvéd zászlóaljak alakultak. Zala vármegye mindig az elsők közt volt, ha a hazát vész fenyegette. Sietett is kiadni újabban is a rendeletet önkéntesek toborzására. E végből megindult az egész megyében a mozgalom. Nagykanizsán még mindig jártak horvátok, de azért a toborzás még is megkezdődött szeptember vége felé.

Az önkéntesek a városházánál jelentkeztek, kiknek meg lett ígérve: harc után ezer pengő forint, vagy tíz hold szántóföld; a rokkantaknak örökös eltartás. (…)  

A zalai önkéntesek csapata volt később a híres 47-dik zászlóalj. Első őrnagyuk Ghika Jenő; azután Inkey Kázmér, ki utóbb, mint ezredes, végigharcolta az egész hadjáratot, s szuronytámadásairól híres volt. Izsaszeg, Vác, Nagy-Salló látta vitézségöket! Budavár ostrománál ők voltak az elsők, akik a várfalára kitűzték lobogójukat.  

Cser József: Nagykanizsa a szabadságharc alatt (42. oldal)