(link az első és a második részhez)

Igazi különlegességet mutatunk be. Nem találtuk nyomát az Országos Széchényi Könyvtár katalógusában sem. Korabeli hirdetésekben azonban olvashatunk róla. Például a Pécsi figyelő 1878. február 23-i számának 4. oldalán, valamint a Zalai Közlöny 1883. évi november 1-jei és 4-i számának utolsó oldalán. „Megjelent s minden hazai könyvkereskedésben kapható.” – állítja büszkén mindkét hirdetés, ami ha tényleg megvalósult, azt jelenti, hogy ezek a nagykanizsai Wajdits kiadványok a történelmi Magyarország minden vidékén olvashatók voltak. Így a kis sorozatunk címe így lenne pontosabb: Régi kanizsaiak olvasmányai, melyek a történelmi Magyarország egész területén megvásárolhatók voltak, újra olvashatók.

A korábban bemutatott két tematikus gyűjteményhez sikerült egy harmadik kötetet is vásárolni a könyvtár számára. Címe: Egy tarisznya ostobaság (humoristicus eszmék, ötletek, élczek egyvelege). A sorozat bemutatását ezzel az újdonsággal folytatjuk. A féltett, eredeti kötet lehetőséget ad újabb, az eredeti másolataként készült változat készítésére is, mely kölcsönözhető a könyvtárból. Az 1875-ban megjelent kötetnek csak erről a kiadásáról, sőt erről a példányáról van csak tudomásunk közgyűjteményben.

Egy mai nagykanizsai nyomda, a Kanizsa Rehab Nonprofit Kft. nyomdája készítette a másolatokat. Ehhez a könyvtár készítette a sokszorosítható elektronikus változatot (ez a változat le is tölthető a honlapunkról). A Könyvtárpártoló Alapítvány pedig elkészíttette a példányokat. Abban bízva, hogy az érdeklődők, akik saját példányt szeretnének, támogatásukkal lehetővé teszik újabb kanizsai régi könyvek hozzáférhetővé tételét.

Néhány kanizsai vonatkozású részlettel ajánljuk az olvasmányt (a nagy méretű elektronikus változat megtekintése eltart egy ideig, ha a szövegeket követő linkeket használja – az élményért azonban megéri a várakozás):

Ötezer suszternál hány darab az ár
Nagy – és Kis Kanizsán ahány lat a sár,
E csinos könyv annyi kiadást érjen,
S minden olvasója halálig éljen!
(Beköszöntő)

* * *

Hajdan az emberek erősek voltak, mint Toldi Miklós, ki fenyőszállal mutatott Buda felé. (Ma oly gyengék az emberek, hogy még szavukat sem bírják megtartani.) (292. oldal)

* * *

Nem tudok olvasni. Egy tót ember megjelent a n.-kanizsai postán : kérem postás ur van nekem levelem? Postás: mi a neve? Pany Jankó. Postás: van, de 20 kr. jár érte. Tót ember: jól van, kérem szépen, csak olvassa el, mert én nem értek hozzá. A postás szivesen feltöri és olvassa. A tót: köszönöm! és ezzel illa berek nádak érek. Postás: hej fizetni, fizetni. Tót: köszönöm, köszönöm! (362-363. oldalak)

* * *

Mi különbség van a mostani időjárás és a nagy-kanizsai torony órák közt?
— Felelet: semmi, egyik oly bolondul jár mint a másik. (387. oldal)

Élményekben gazdag további kutakodást kívánunk az elektronikus változatban. 
Kedves olvasmányélményt a kölcsönzött példányhoz. Azok pedig, akik saját példányt szeretnének, itt érdeklődhetnek: info@nagykar.hu