125 évvel ezelőtt született Barbarits Lajos

Barbarits Lajos (1899. október 3. Veszprém – 1981. júl. 29. Budapest), történész. Iskoláit Pápán végezte, majd 1923-ban a keszthelyi gazdasági akadémián szerzett oklevelet. Még ugyanebben az évben Nagykanizsán telepedett le, ahol a Zalai Közlöny című újság munkatársa lett. 1926 júniusától csaknem két évtizeden át ő a felelős szerkesztő. A Zalai Közlönyön kívül a Keszthelyi Újság,a Hazám, az Új Élet és a Visszhang című lapokban jelentek meg írásai. Helytörténetírói tevékenységének kiemelkedő műve a Budapesten 1929-ben megjelent Nagykanizsa című monográfia. A mindmáig alapvető fontosságú munkához olyan forrásokat használt fel, amelyek a kanizsai városháza 1945. évi leégésekor nagyrészt elpusztultak, így ezek adatairól csak az ő könyvéből szerezhetünk tudomást. 1954-től 1957-ig tudományos kutató a Magyar Mezőgazdasági Múzeumnál, 1957-től 1967-ig az intézmény főigazgató-helyettese. A mezőgazdaság gépesítéséről szóló és gazdaságtörténeti tárgyú cikkei főként a Magyar Mezőgazdasági Múzeum kiadványaiban és az Agrártörténeti Szemlében jelentek meg. Ezen kívül különböző muzeológiai szakcikkeket is publikált itthon és külföldön egyaránt.

Fő műve: Nagykanizsa (Bp. 1929)

Kanizsai enciklopédia 27. oldal Barbarits Lajos szócikke

A Nagykanizsa monográfiája a könyvtárunkból kölcsönözhető, és online is olvasható. Egy, a történész által dedikált példány is megtalálható állományunkban.