Január 28-án ismét lehetőséget kínáltunk az érdeklődőknek arra, hogy a „Könyvtári kincseink” kiállítás könyveit közelebbről is megismerjék: kézbe vegyék, belelapozzanak. Érdekes volt olvasóinkkal együtt gondolkodni arról, mennyi mindent mesélhetnek a könyvek szavak nélkül is.

Mesélnek a gondolatokról, amelyeket a szerző meg akart osztani, az emberekről, akik a könyvet készítették, és azokról is, akik olvasták. A kötés, a papír, a betűk, a szöveg, a nyelvezet, az illusztrációk és a nyomdász munkája mind-mind az eltűnt kort idézik, amelyben a könyv született.

Vizjelet kerestünk – és találtunk is –, minikönyveket olvastunk nagyítóval, és közben megerősödött bennünk: a könyvek szeretete összeköt bennünket, a könyvtárak feladata pedig, hogy ezeket a kincseket megőrizzék és továbbadják az utókornak.

Védett állományú gyűjteményünkben még számos felfedezésre váró kincs rejtőzik.